Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

kerítésére hívta fel Z. Imre figyelmét, jelezve azt is, hogy a vontatott jármű imbolyog. Z. Imre I. r. terhelt ekkor fékezni kezdett. A körülményekhez képest erőteljes fékezés eredményeként a vontatott jármű „ráfutott" a vontató gépkocsira és a vonórúdat meghajlította. A menetirány szerinti jobb oldal melletti autóbuszmegálló előtt 9,3 méter távolságban a vontatott tehergépkocsi jobb oldali kerekeivel letért az útpadkára és elütötte az ott várakozó két sértettet. Az ütközés következtében egyikük olyan sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben meghalt, míg a másik többszörös bordatörést szenvedett. Sérülései 8 napon túl gyógyultak. A másodfokú bíróság a Z. Imre I. r. terheltre kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette és további mellékbüntetésül 2000 forint mellékbüntetést szabott ki. A határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a baleset a KRESZ 57. §-a (4) bekezdésének d) pontjában előírt sebességkorlátozás megszegése miatt következett be. A sebességkorlátozás megszegése azonban kizárólag Z. Imre magatartására vezethető vissza, hiszen a sebesség megválasztásáért a vontató jármű vezetője a felelős. A megállapított tényállásból kitűnően Z. Imre I. r. terhelt üres tehergépkocsijával mintegy 2 tonna súlyú rakománnyal terhelt járművet vontatott. Önmagában a jelentős súly különbség is fokozott elővigyázatosságot követelt volna meg. Ilyen körülmények között, különösen lakott területen, lejtős, kanyargós úton, a maximálisan megengedett 30 km-es sebesség is túlzott lehet. Z. Imre I. r. terhelt ezeket a körülményeket figyelmen kívül hagyva a megengedett legnagyobb sebességet is huzamosan, jelentősen túllépve közlekedett. Ezzel durva szabályszegést követett el. A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyára, a szabályszegés durvaságára, az alanyi bűnösség fokára és a bekövetkezett súlyos eredményre figyelemmel úgy találta, hogy Z. Imre vonatkozásában a szabadságvesztés felfüggesztésének előfeltételei nem állapíthatók meg. Ezért azt mellőzte. Az adott esetben a megfelelő súlyú végrehajtható szabadságvesztés és a gépjárművezetéstől eltiltást kimondó mellékbüntetés alkalmazásával érhető el a büntetés törvényi célja. Ugyanakkor ilyen büntetés alkalmazása mellett pénzmellékbüntetés kiszabása már felesleges. B. József II. r. terhelt tekintetében viszont olyan mulasztás vagy KRESZ szabályszegés, amely büntetőjogi felelősségét megalapozná, nem állapítható meg. Az a körülmény ugyanis, hogy a kéziféket nem használta — amivel esetleg egy másik balesetet idézhetett volna elő —, illetőleg hogy hang- vagy fényjelzést nem adott, az I. r. terhelt által felidézett veszélyhelyzetet követő időre eső olyan magatartások, amelyek a baleset előidézésével közvetlen okozati összefüggésbe nem hozhatók, ezért ezekre nem is lehet bűnösség megállapítást alapozni. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a törvénysértést megállapította, a törvénysértő határozatokat a (3) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a II. r. terheltet bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. B. törv. V. 606/ 1974. sz.) (209/1975.) 150