Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

hogy a terhelt az elsikkasztott összeg egy részét italozásra, szórakozásra fordította, súlyosbító körülményként jelentkezik. Ennek megítélésénél azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a terhelt ezt az általa is tudottan terhére jelentkező körülményt önként, minden más bizonyíték hiányában tárta fel, tanúsítva ezzel is őszinte és töredelmes megbánását. A Btk. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az 1 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását akkor függesztheti fel, ha az elkövető személyi körülményeire — különösen előéletére —, valamint az elkövetett bűncselekményre figyelemmel a büntetés célja végrehajtás nélkül is elérhető. A Legfelsőbb Bíróság XXXIV. sz. büntető elvi döntése szerint a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk. 70. §-a rendelkezései alapján — a Btk. 64. §-ának (1) bekezdésében írt s e helyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel — ugyanúgy értékelő tevékenység útján dönti el, mint általában a büntetés kiszabását. A törvényi előfeltételek, a kiemelt alanyi és tárgyi körülmények, valamint a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, ezért azokat egységesen kell értékelni. A bíróságnak a büntetés végrehajtásának felfüggesztésével tehát az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett behatóan vizsgálnia kell azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljával, szolgálja-e az elkövető megjavítását, a társadalom védelmének érdekét s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével. Az adott ügyet e szempontok alapján vizsgálva, a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a cselekmény tárgyi súlya — az okozott kár nagyságára, de annak az óvásban írt motívumára tekintettel — sem olyan jelentős, amely a terhelt javára értékelhető nyomatékos enyhítő körülmények mellett a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését kizárja. A terhelt büntetlen előéletű, az eljárás során feltáró jellegű, őszinte és töredelmes beismerő vallomást tett. Az okozott kárt igyekezett megtéríteni, nem rajta múlott, hogy erre csak az ítélet jogerőre emelkedése után került sor. Munkáját mind az eljárás megindulását megelőzően, mind pedig azt követően példamutató szorgalommal végezte. Mindezeket egybevetve pedig a nős, egy gyermekes, büntetlen előéletű, cselekményét őszintén megbánó terhelt esetében megalapozottan vonható arra következtetés, hogy a jövőben nem fog újabb bűncselekményt elkövetni, a büntetés célja végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéssel is elérhető. Nem sértett tehát törvényt a járásbíróság, amikor a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását — megfelelő súlyú pénzmellékbüntetés kiszabása mellett — a Btk. 70. §-ának (1) bekezdése alapján 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fentiekhez képest alaptalannak talált törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. B. törv. IV. 269/1974. sz.) (49/1975.) 146