Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bírósággal egyezően súlyosító körülményként értékelte az élet elleni cselekmények gyakoriságát, továbbá hogy a büntetett előéletű vádlott ittas állapotában a gyermeke sérelmére követte el a cselekményt. Mellőzte azonban annak megállapítását, hogy ezt gátlástalanul és minden indok nélkül tette. Az első fokú bíróság ugyanis a cselekmény motívumaként a vádlottnak a fiával szemben haragos érzületté fajult elkeseredésére utalt, amelyet fiának erősen kifogásolható, helytelen életvezetése váltott ki. A cselekmény elkövetésének időpontjában — az éjjeli órákban — valóban nem volt konkrét szóváltás az apa és fia között, de figyelemmel a tényállásnak azon részeire, amelyek a sértett munkakerülő életmódjára és a vádlottnak efeletti jogos haragjára utalnak, a cselekmény elkövetését nem lehet indok nélkülinek tekinteni. Különösképpen arra figyelemmel, hogy a sértettnek a súlyos börtönbüntetéséből való szabadulását követő időben a családon belül már olyan helyzet alakult ki, hogy a vádlott hagyta el a közös lakást, és költözött néhány napra a szüleihez. Erre a lépésre nyilvánvalóan csak különösen feszült érzelmi idegállapotban kerülhetett sor. Ennek az állapotnak a robbanásaként fogható fel az elkövetett bűntett, amelyhez azonban kétségtelenül hozzájárult a vádlott italos állapota is. További enyhítő körülményként kellett értékelni a feltáró jellegű beismerés, megbánás mellett, hogy a vádlott önként jelentkezett a rendőrségen, és hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról is kell gondoskodnia. A Legfelsőbb Bíróság a bűnösségi körülmények ilyen alakulása mellett, a kifejtettekre tekintettel alkalmazhatónak látta a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat, és a vádlott főbüntetését az ítélet egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával 4 évi szabadságvesztésre leszállította. (Legf. Bír. Bf. I. 929/1973. sz.) (143/1974.) 68. § (3) bek. 7198. Emberölés befejezett kísérlete esetén a kétszeres enyhítés szabályának az alkalmazása kizárt. A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 5 évi — fegyházban letöltendő — szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő. A terhelt és apja — az egyik sértett — között mintegy hat évvel ezelőtt megromlott a rokoni viszony, mert ez utóbbi rendszeresen fogyasztott szeszes italt és leittasodott állapotában családjával rendkívül durva és goromba volt, tettlegességre is sor került. Amikor a terhelt anyja 1973 tavaszán a közös lakásból elköltözött, az apa és a fiú között vita támadt a szülők közös tulajdonában levő tehén miatt. Az apa sérelmezte, hogy a tehenet a terhelthez hajtották és az nem hajlandó számára azt visszaadni. 1973. június 20-án verekedésre is sor került az apa és a fiú között. A vádbeli napon az apa együtt italozott M. Lajossal — a másik sértettel — akinek elpanaszolta, hogy a terhelt nem hajlandó az ő tehenét 139