Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

visszaadni. Ezután együtt elmentek a terhelt telkéhez és a kerítés mellől szidalmazták, követelték a tehén kiadását. A terhelt ekkor egy háromágú vasvillát vett magához és hátulról fejbe ütötte apját, aki az ütés következtében eszméletlenül a földre rogyott. Ezt látva, M. Lajos menekülni igyekezett. A terhelt utána iramodott és vasvillával hátulról őt is fejbe sújtotta, majd az eszméletlenül földre rogyó sértettre további ütéseket mért. A koponyákat ért ütések folytán mindkét sértett életveszélyes sérülést szenvedett, és életüket csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A másodfokú bíróság a terhelt főbüntetésének mértékét 4 évre leszállította. A Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását azzal indokolta, hogy a terhelt huzamosabb időn keresztül a sértett izgága, durva és gyakran kötekedő magatartásának hatása alatt állt, és ez a cselekmény elkövetésének idejében is hatott a terheltre. Ennek, valamint a többi enyhítő körülménynek az értékelése mellett alkalmazta az ún. kétszeres leszállás szabályát. Az Elnökségi Tanács a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása miatt emelt törvényességi óvást alaposnak találta. A Btk. 68. §-ának (3) bekezdése — a korábbi szabályozástól eltérően — a kétszeres leszállás szabályát csak kísérlet és bűnsegély esetében teszi lehetővé. E törvényi rendelkezés helyes értelmezésével kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróságnak az élet védelmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat érdekében hozott — az összes bíróságra kötelező — 4. számú irányelve többek közt kifejti, hogy „a kétszeres enyhítés csak szűk körben érvényesülő intézkedés. Ebből folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak: kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a Btk. 68. § (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merülnek fel". Ilyennek tekinti az irányelv a távoli kísérletet. Ez a kötelező erejű jogértelmezés nemcsak arra utal, hogy a terhelt személyében rejlő még oly nyomatékos enyhítő körülmények alapján sem alkalmazható a 68. § (3) bekezdése, de a kísérlettel mint olyannal összefüggésben nem álló egyéb körülmények alapján sem. A kétszeres enyhítés során értékelhető körülmények köre csak szorosan véve a cselekmény kísérleti szakban való maradására korlátozódik. Mindebből folyik, hogy befejezett kísérlet esetén a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása kizárt. Ha ugyanis az elkövető mindent megtett a bűncselekmény befejezése érdekében, az elkövetési tevékenység egészét végrehajtotta és az eredmény csak valamely rajta kívül álló körülmény folytán maradt el: szóba sem kerülhet semminő olyan enyhítő körülmény, amely magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merülne fel. Következésképpen a kétszeres enyhítés szabályának az alkalmazására alap nincsen. A jelen ügyben a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása törvénysértéssel történt. A terhelt a több emberen elkövetett emberölés bűntettének befejezett kísérletét valósította meg. A kétszeres enyhítés szabályának az alkalmazására nem szolgálhat alapul az, hogy apjának 140