Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A Legfelsőbb Bíróság ezért a büntetés megváltoztatására nem látott indokot, és az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 858/1973. sz.) (142/1974.) 7156. A szabadságvesztés mellett jelentős összegű pénzmellékbüntetés kiszabása szükséges, ha a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás elkövetője a bűncselekményt vezető beosztásával visszaélve azt felhasználva követte el és a magatartása alkalmas volt a hasonló vezető beosztású dolgozók tekintélyébe vetett bizalom csorbítására. A járásbíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és 8000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú határozatát annyiban változtatta meg, hogy a terheltet pénzfőbüntetésre ítélte. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt az általános iskola igazgatója volt, de egyben ellátta a községi művelődési otthon igazgatói teendőit is. 1971-ben a tanács pénzügyi osztálya a művelődési otthon felújítására 25 000 forintot utalt át. Ebből az összegből a terhelt több mint 17 000 forintért különböző anyagokat vásárolt. Ezeket az anyagokat nem építették be a művelődési otthon székházába, hanem azokat a terhelt a lakásán tárolta. 1972 novemberétől kezdődően a terhelt a tárolóhelyről elszállíttatta a vásárolt építési anyagokat és azokat a saját épülő házába építtette be. A terhelt ezzel a cselekményével a társadalmi tulajdonban 17 000 forintot meghaladó kárt okozott, amely kárt még a nyomozás során megtérített. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ügyben eljárt bíróságok az ítéleti tényállást a felmerült bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen állapították meg. Tévedtek azonban a büntetés kiszabásánál. A bíróságok elmulasztották ugyanis súlyosító körülményként értékelni, hogy a terhelt a bűncselekményt a társadalmi tulajdon sérelmére követte el. Ezen kívül azt sem vették figyelembe, hogy a terhelt a bűncselekményt Vezető beosztásával visszaélve, azt felhasználva követte el és a magatartása alkalmas volt a hasonló vezető beosztású dolgozók tekintélyébe vetett bizalom csorbítására. Az így megállapított bűnösségi körülmények mellett a terhelttel szemindokolatlan volt a Btk. 68. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával a másodfokú bíróság által kiszabott pénzfőbüntetés. E büntetési nem ugyanis az adott esetben nem felel meg a Btk. 34. §-ában felsorolt büntetési célnak és nem szolgálja a Btk. 64. §-ában lefektetett büntetéskiszabási elveket sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéleteknek a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a terheltet — figyelemmel a bíróságok által egyébként helyesen felsorolt bűnösségi, valamint a fentebb megállapított és úgyszintén a büntetés kiszabása során értékelendő körülményekre — 5 hónapi szabadságvesztésre és 15 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a terheltre kiszabott szabadságvesztés végre117