Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A megyei bíróság a fk. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, mert a sértettet előzetes szóváltás után egy üres konyakos üveggel úgy ütötte fejbe, hogy az koponyacsonttörést és mérsékelt fokú agyzúzódást szenvedett. Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása végett, végrehajtható szabadságvesztés kiszabása céljából. Az első fokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg, a cselekmény minősítésének indokolásánál azonban — a tényállástól is eltérően — tévesen utalt arra, hogy a vádlott zsebkésével a sértett fejére irányozott szúró mozdulatot is tett volna. A vádlott és a sértett egybehangzó nyilatkozata szerint a sértett a bántalmazás színhelyén felhúzta bőrkesztyűjét, és támadást színlelve, előretartott karokkal közeledett a vádlott felé, aki miközben hátrált, a sértett keze irányába tett szúró mozdulatot. A sértett elkapta a kést, és eközben sérült meg a keze. A minősítés szempontjából a sértett kezét ért sérülésnek önmagában nincs is különös jelentősége, mert — a sértett mozgását, a megbicsakló, szúrás ejtésére alkalmatlan módon használt zsebkést tekintve — az eshetőleges ölési szándék megállapítására ez a mozzanat nem nyújtana alapot. Az üres konyakos üveggel azonban a vádlott ezt követően nagy erővel sújtott a sértett fejére, és a cselekmény súlyosabb hatásával a vádlottnak fiatal kora ellenére is számolnia kellett. Egy üres üveg az ölési cselekménynek ugyan nem tipikus eszköze, ha azonban nagy erővel fejbeütésre használják — mint a tények is mutatják —, az emberi életet közvetlenül veszélyeztető sérülés okozására alkalmas. Az a tény, hogy a fiatalkorú vádlott a kezeügyébe eső minden eszközt, a zsebkést, az üveget megragadott arra, hogy a sértettet valaminő módon bántalmazza, összességében arra mutat, hogy az okozható eredménnyel szemben közömbös maradt. Eshetőleges ölési szándékának megállapítása és cselekményének a Btk. 253. §-a (1) bekezdésének megfelelő minősítése ezért törvényes. A felülvizsgálat során a súlyosításra irányuló fellebbezésre tekintettel azt kellett eldönteni, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama megfelelő-e, továbbá, hogy indokolt-e a Btk. 70. §-a (1) bekezdésének az alkalmazása. A Btk. 86. §-ának rendelkezése szerint a fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés célja elsősorban a fiatalkorú helyes irányú fejlődésének az előmozdítása. A megfelelő büntetés megválasztása szempontjából különös jelentősége van tehát annak, hogy a bíróság milyennek értékeli a fiatalkorú személyiségét, környezetét, az elkövetett cselekmény indítékait és körülményeit, hogy ez az értékelés összességében a fiatalkorú életvitelének, gondolkodásmódjának gyökeres változtatását igényli-e vagy sem. A jelen büntető eljárás adatai szerint: A fk. vádlott jól nevelt, jó modorú, csendes, inkább zárkózott viselkedésű. A 8 általános iskolai osztály elvégzése után szakmunkástanuló volt, a szakmunkás vizsga letétele után a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépig