Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

kor azt sérelmezte, hogy a sértett „kikezdett" élettársával, kijelentette, hogy „még ma kiengedi a belét" a sértettnek. Az ebéd elfogyasztása után a sértett egy ismerősével a sportpálya felé haladt az út jobb oldalán. Velük egy irányban, de az út bal oldalán ment a vádlott az élettársával. Amikor a sértett és a társa — akik gyorsabban haladtak, mint a vádlott — egy vonalba került a vádlottal, a vádlott odament a sértetthez és azt megfenyegette. A sértett — akit a vádlott puszta kézzel meg is lökött — őt „hagyjon békén, ne foglalkozzék velünk" szavakkal a karját megfogva ellódította magától. A vádlott erre visszament az élettársához az út bal oldalára. Ezt követően a sértett egyedül indult tovább az út jobb oldalán. A vádlott és élettársa továbbra is az út bal oldalán ment. A vádlott ismét kiabálni kezdett a sértettnek, kérdőre vonta „igaz-e, hogy Rózsinak — élettársának — 100 forintot kínált". Eközben a sértett felé lépett, kabátja külső zsebéből elővette zsebkését, pengéjét kinyitotta és a jobb kezében fogott késsel a kiabálásra feléje forduló, vele szembenálló sértett mellkasába szúrt nagy erővel. A sértett a helyszínen meghalt. Életét az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű. Kezdődő agyi érelmeszesedése eredendően primitív személyi talajon alakult ki. Ezzel együttjáró fokozott ingerlékenység, indulati labilitás, csökkent önfegyelmezőkészség enyhe fokban korlátozta őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje. Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védő enyhítés végett fellebbezett. Tévedett az első fokú bíróság, amikor a szabadságvesztés mértékét a cselekményre előírt büntetési tétel középmértéke alatt állapította meg. A vádlott igen súlyos megítélésű, jelentős tárgyú súlyú bűncselekményt követett el. Egy ember életét minden ok nélkül kioltotta. Magatartása garázda jellegű volt: már a délelőtti órákban kötekedett a vendéglőben a sértettel s ezt a magatartását az utcán folytatta. A sértett több ízben is kitért a vádlott elől. A vádlott azonban ennek ellenére tovább folytatta a sértett zaklatását, s amikor védekezésképpen kézzel a támadó vádlottat ellökte magától, kést vett elő és a mit sem sejtő sértett mellébe szúrta. Ilyen körülmények között az első fokú bíróság által kiszabott 8 évi szabadságvesztés — a vádlott enyhe fokú korlátozottsága ellenére — nem állt arányban a vádlott személyi társadalomra veszélyességével és az általa elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, dfe ez a büntetés nem szolgálja az általános megelőzést sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottra kiszabott szabadságvesztés mértékét 10 évre felemelte. (Legf. Bír. Bf. I. 845/1973. sz.) (96/1974.) 7155. A szerelmi féltékenység és az önérzetet sértő kijelentések hatására keletkezett indulat — mint a cselekmény kizárólagos indítékai —, ha a minősítés szempontjából nem is vehetők figyelembe — enyhítő körülményként értékelhetők. Fiatalkorúval szemben emberölés bűntettének kísérlete miatt kiszabható büntetés mértéke. 114