Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

a vagyonelkobzás mellőzésére vonatkozó részét a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a terhelteket mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte. (Legf. Bír. B. törv. II. 220/1975. sz.) (396/1975.) 7144. A vagyonelkobzás és a pénzmellékbüntetés kiszabásának szempontjai és azok elhatárolása. (305/1975.) Részletesen: Be. 241. §-nál. 56. § 7145. Vagyonelkobzás alkalmazása arra az ingatlanra, amelyet a vádlott által elsikkasztott pénzen vásároltak és a vádlott férjének a nevére írattak. A különösen nagy kárt okozó sikkasztás bűntette miatt K. J.-né ellen indított büntető ügyben a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a 30 000 forintban meghatározott vagyonelkobzás kimondását mellőzte s helyette a vádlottat mellékbüntetésként a K. J. nevén álló ingatlanilletőség elkobzására ítélte. E rendelkezésre vonatkozó indokolás szerint: az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott az elsikkasztott pénzből vásárolta az ítéletben írt családi házat, melyet kívülbelül tataroztatott, valamint a szőlőt, melyen kétszintes luxusnyaralót építtetett és a gépkocsit is. Elmulasztotta azonban az első fokú bíróság indokát adni annak, hogy e megállapítását mire alapította. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének e hiányát az alábbiak szerint pótolta. A vádlott nettó munkabére a vádbeli időben — 1967. júliustól 1973. októberig — összesen 201 788 forint volt. E két összeg — ha még hozzászámítjuk a férjnek 1967. év 6 hónapjára eső jövedelmét, ami kb. 35 000 forintot tehetett ki — együttesen sem éri el a vádlott által elsikkasztott összeg — 946 225 forint — nagyságát. Ha figyelembe vesszük, hogy a fenti keresetből a rezsin kívül öt személy eltartásáról kellett gondoskodni, semmiképpen sem maradt meg olyan összegű pénz, melyből 1967-ben egy családi házat öt szobásra lehetett átalakítani, 1968-ban egy családi háznak a külső és belső tatarozási költségét lehetett fedezni, 1970-ben szőlőt lehetett venni, majd 1971—1972-ben egy kétszintes luxusnyaralót lehetett felépíteni. A fentiekből okszerűen következik, hogy e kiadásokat csak a bűncselekményből szerzett pénzből lehetett fedezni. Igaz ugyan, hogy a vádlott arra hivatkozott: férje éveken keresztül nem adta haza a fizetését, csupán a gyerekek napközijét, a bejárónőt, a tényleges bevásárlásokat fizette, valamint saját ruházatáról gondoskodott, míg a többi pénzt takarékba tette és az ingatlanok vásárlását és az építkezést is abból fizették. Azt, hogy a férjnek volt-e a takarékban pénze vagy sem, a nyomozás nem tisztázta, de tény, hogy ha volt is, a maradékösszeg (a fizetéséből fennmaradó pénz) nem lehetett elegendő a fenti beruházásokra, vagy ha elegendő volt, akkor csak azért, mert a vádlott a sikkasztott pénzből fedezte a család fenntartását. Amennyiben 105