Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lemmel a méltányossági körülményekre is — a vagyonelkobzás mértékét újból meg kell határozni. (Legf. Bír. B. törv. V. 191/1975. sz.) (395/1975.) 7143. Nem akadálya a hazatérés megtagadásának bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés mellett a vádlottak házasingatlana elkobzásának az, hogy a telekkönyvi bejegyzés még nem történt meg. A járásbíróság az 1974. október 4-én hozott ítéletével Sch. Katalin és Sch. Zsuzsanna terhelteket hazatérés megtagadásának bűntette miatt egyenként 1 évi és 2 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre mint főbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra mint mellékbüntetésre ítélte. A tényállás lényege szerint Sch. Katalin és Sch. Zsuzsanna egy házasingatlan 106 666 forint értékű egyharmad részének tulajdonosai. A terheltek 1972. július 6-án látogató útlevéllel szüleikkel nyugati országokba utaztak. Amikor a Német Szövetségi Köztársaság területére értek, a terheltek közölték szüleikkel, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban hosszabb időt akarnak tölteni, és ezért útlevelük meghoszszabbítását fogják kérni. A terheltek szülei visszautaztak Magyarországra. A terheltek január 23-án levélben közölték szüleikkel, hogy Magyarország területére nem kívánnak visszatérni. A másodfokú bíróság a vagyonelkobzást — egyebek mellett — lényegileg azzal az indokolással mellőzte, hogy a terheltek nevén a telekkönyvben nem szerepel, és így nincs is a tulajdonukban olyan ingatlan, amely az elkobzás alapjául szolgálhatna. A terheltek ugyan Sch. Bernadetté nevű nővérükkel közösen még 1967. december 5-én megvásárolták V. Tibortól és feleségétől egyenlő arányban a V-ben levő házat, az ingatlant azonban az ő nevükre telekkönyviieg még nem írták át. A terheltek tulajdonjoggal még nem rendelkeznek, és csupán követelési joguk áll fenn a telekkönyvi átírás iránt az eladókkal szemben. A terheltek kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat, hogy végleg Nyugaton maradnak. A vagyonelkobzásnak mint mellékbüntetésnek a terheltek távollétében kiszabásra kerülő szabadságvesztés esetében különös jelentősége van, mert ez az a hátrány, amelynek közvetlen hatása ilyenkor is nyomban érvényesül. A társadalom védelme tehát szükségessé teszi a vagyonelkobzás alkalmazását. Törvényt sértett ezért a másodfokú bíróság, amikor a terheltekkel szemben a vagyonelkobzás alkalmazását mellőzte azon a címen, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoguk a telekkönyvbe még nincs bejegyezve. A Legfelsőbb Bíróság ezért a terhelteket mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a vagyonelkobzásnál — a Btk. 3. §-ának (2) bekezdésére tekintettel — a cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. 55. §-ának b) pontját alkalmazta, mert a cselekmény elbírálásakor hatályban volt — az 1973. évi 14. számú tvr. 1. §-ával módosított — Btk. 55. §-a az adott esetben enyhébb rendelkezést nem tartalmaz. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítva a megyei bíróság ítéletének 104