Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

Sz. S.-né kerékpármegőrzővel beszélgetett. A sértett erősen ittas állapotban B. L. és F. L társaságában lépett ki a szórakozóhely bejáratán és közben azt a megjegyzést tette, hogy minden gépkocsivezetővel leszámolnak. A vádlott meghallotta a kijelentést, és mivel Sz. S.-né közölte vele, hogy az eszpresszóban tartózkodik a gépkocsivezető, akivel a sértett néhány nappal korábban ugyanitt már verekedett, odament a közeli gyár portájához és megkérte a portást, hogy telefonáljon a rendőrségre, mert egy gépkocsivezetőt meg akarnak verni. Ezután a vádlott visszament az eszpresszóhoz. A közeli autóbuszmegállóban két társával együtt várakozó sértett ekkor odakiáltott a vádlottnak, hogy menjen oda hozzájuk. A vádlott durva káromkodás közben azt válaszolta, hogy menjen oda a sértett. Erre a sértett, bár F. I. megpróbálta őt visszatartani, futva elindult a vádlott irányába. Ezzel egyidejűleg az eszpresszó sarkától a járdán ugyancsak elindult a lakása felé a vádlott. A sértett a járdának a fák árnyékától sötét részén utolérte a vádlottat és lapockatájékon megütötte. Ezután a vele szembeforduló vádlottat még arcul is ütötte. Erre a vádlott elővette és kinyitotta a zsebkését, majd közepes erővel, kaszáló mozdulattal hasba szúrta a sértettet. A sértett elesett, a vádlott pedig miközben kését egy szemétrakásba dobta, a gyár portájára szaladt és ismét szólt a portásnak, hogy telefonáljon a rendőrségre. A pár perc múlva megérkező rendőrök előtt tagadta, hogy ő szúrta volna meg a sértettet. A szúrás a sértettet a bal bordaív alatt érte. A kés mintegy 8 cm hosszan ferdén hatolt be a hasüregbe, a nagycsepleszt megsértette, a belek és a gyomor azonban nem sérültek meg. A tényleges gyógytartam 14 napra tehető. E tényállás alapján a megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében. A megyei bíróság téves álláspontot foglalt el a jogos védelmi helyzet megítélésénél. Valóban van olyan ítélkezési gyakorlat, amely szerint az összetűzés záró aktusaként faluhelyen szokásos kocsmából kihívás és az ilyen kihívásnak az elfogadása mindkét fél részéről annak egyetértő kifejezésre juttatását jelenti, hogy a köztük kialakult vitát — a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető módon — tanúk és beavatkozók nélkül tettlegességgel, verekedéssel kívánják lezárni. Éppen ezért az ilyen kihívás folytán kialakult támadás rendszerint mindkét fél részéről jogtalan, ezért ilyen esetben általában az egyik támadó fél sincsen jogos védelmi helyzetben. Az idézett állásfoglalás azonban csak az olyan esetekre vonatkozik, amikor az összetűzésben részt vevő felek akarata az előzményekre, valamint a kihívásnak és elfogadásnak a módjára figyelemmel nyilvánvalóvá teszi, hogy a vitát az életet, illetve a testi épséget súlyosan veszélyeztető módon kívánják eldönteni. Tipikus formája az ilyen magatartásnak az ún. ,,szólózásra" való felhívás, amely arra irányul, hogy a nyilvánosság kizárásával, párbaj szerű ökölharc döntse el, melyik fél az erősebb. Az adott esetben azonban alapvetően más volt a helyzet. Amikor a sértett minden előzmény nélkül a „gyere ide" szavakat kiáltotta, a vádlott pedig durva káromkodás közben hasonló értelmű választ adott, még egyikük sem gondolhatott komoly, veszélyes verekedésre. Szó sem le94