Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lése szerint olyan állapotba került, hogy képtelen volt a támadás elhárításához szükséges mérték felismerésére. Az ijedtség fokozódására utal egyébként az is, hogy a tőrkéssel anélkül döfött a sértett felé, hogy a kendőből a kést kivette volna. Alaptalannak találta azonban az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást az E. F.-né sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatban. E. F. és E. F.-né részéről jogtalan támadás érte a terheltet akkor, amikor a vita hevében azok feléje ütöttek. A terheltnek az a magatartása, hogy a sértettek támadását tettlegesen hárította el, az adott helyzetben valóban nem tekinthető olyan kölcsönös verekedésnek, ami önmagában kizárná a jogos védelem megállapítását. Az előzmények miatti vita, a kölcsönös verekedés még nem alap olyan következtetés levonására, hogy emiatt a terhelt is a jogtalanság talaján állott. A terhelt azonban az őt ért jogtalan támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte akkor, amikor a két idős személy támadását úgy hárította el, hogy E. F.-nét olyan erővel ütötte orrba, hogy az az ütéstől elesett és az orrcsontja eltörött. Ebben az esetben a terhelt javára a jogos védelem túllépésének a Btk. 25. §-a (3) bekezdésében írt feltételei sem forognak fenn. A terhelt ugyanis az erőviszonyokra is figyelemmel — a 30 éves terhelt egy 60 éves férfival és egy 47 éves asszonnyal állott szemben — nyilvánvalóan nem ijedtségből, hanem felindultságában nem ismerte fel a támadás elhárításának szükséges mértékét. Ezt a felindultságot azonban az előzményekből is kitűnően nem a sértettek jogtalan támadása váltotta ki, hanem az a vita, amely a pénz visszafizetésével kapcsolatban kialakult. Az ilyen felindultság pedig, amely ugyan menthető volt, de nem a jogtalan támadás következményeként alakult ki, nem vezethet a Btk. 25. §-a (3) bekezdésében foglaltak alkalmazására. Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok hivatkozott határozatai a terhelt bűnösségének az emberölés bűntettének a kísérletében történt megállapítása miatt törvénysértők. Ezért a fenti határozatokat e részükben hatályon kívül helyezte, és a terheltet az emberölés bűntettének a kísérlete miatt ellene emelt vád alól, a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulatához képest, a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja [214. § (3) bek. c) pont] alapján büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 205/1973. sz.) (190/1973.) 5671. A drasztikus kifejezések használata nem tekinthető olyan kihívásnak, amely megfosztaná a vádlottat a jogos védelmi helyzettől. — Jogos védelem nem állapítható meg, ha az összetűzésben részt vevő felek a keletkezett vitát az életet vagy testi épséget súlyosan veszélyeztető módon kívánják eldönteni. A vádlott primitív személyiség, akinek indulati élete kiegyensúlyozatlan. 1959-ben két ízben elítélték izgatás bűntette miatt s a quasi halmazati összbüntetésbe foglalás folytán kiszabott 1 év 3 hónapi szabadságvesztést 1960-ban kitöltötte. 1972. július 12-én a vádlott aratott, majd hazafelé menet betért egy eszpresszóba s elfogyasztott egy üveg sört. Ittas állapotba nem került. Amikor az eszpresszóban záróra volt, a vádlott az élettársával az eszpresszó előtt tartózkodott az utcán és 93