Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

5667. A védekezés szükséges mértéke túllépésének értékelése, amikor a megfélemlített és ideges lelkiállapotban levő vádlott a sértett rendkívül gyors támadására reflexszerüen használta a kezében levő kést. A megyei bíróság a V. L. I. r. vádlottat az emberölés kísérlete miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. Z. J. II. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki garázdaságban, s ezért 8 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A felmentést sérelmező fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A megállapított tényállás lényege a következő: A vádlottak közös munkahelyen, egy brigádban dolgoztak. Z. J. italboltban munkatársaival szórakozott, italos állapotba került, és egy idős személlyel kötekedett, megveréssel fenyegette őt. A brigádvezető figyelmeztette, majd munkatársai hazavitték a munkásszállásra. Z. J. itt is folytatta a hangoskodást. V. L. este 9 óra tájban érkezett a munkásszállásra vidéki kiküldetésből. V. L. fáradtan hozzálátott, hogy vacsorát készítsen magának. Ekkor Z. J. vele kezdett kötekedni. Szidalmazta, erejét hangoztatva többször megcsavarta az orrát, fellökte az állát. V. L. vádlott először megpróbálta vádlott-társát szóval lecsillapítani, amikor azonban az nem hagyott fel a provokálással és a durva kötözködéssel, szólt a brigádvezetőnek. Ez lefektette Z. J.-t az ágyra. Rövid idő után azonban Z. J. felkelt, a vacsorakészítéssel foglalatoskodó V. L. háta mögé lépett, és teljesen váratlanul, szó nélkül hátulról nagy erővel arcul ütötte őt, majd megragadta az ingét. V. L. vádlott, akit vádlott-társának hosszabb időn át tartó durva kötözködése már ideges állapotba hozott, az arcát ért nagy erejű ütésre balra fordult, és a kezében tartott késsel támadója felé csapott, a két vádlott nyomban összekapaszkodott, miközben V. L. tovább csapkodott a késsel, és három helyen megszúrta Z. J.-t. Az egyik szúrás behatolt Z. J. mellüregébe, és ezért közvetlen alkalmas volt az élet kioltására. Tényleges gyógytartama 4—6 hetet tett ki. Nem tévedett az első fokú bíróság a bűnösség kérdésében való állásfoglalásnál. Az első fokú bíróság V. L. vádlott felmentését a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulatára alapította. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot magáévá tette. A megállapított tényállás szerint V. L. I. r. vádlottat hátulról, teljesen váratlanul érte az erős ütés, mire megfordulva reflexszerüen visszaütött, s a két vádlott nyomban összekapaszkodva dulakodni kezdett. Amikor ez a pillanatok alatt lejátszódott esemény megtörtént, V. L. I. r. vádlott a társainak elbeszéléséből már tudta, hogy az általában kötekedő természetű, erejét fitogtató Z. J. II. r. vádlott már a délutáni órák óta agreszszív magatartást tanúsított a környezetében levőkkel szemben. Közvetlenül az esemény előtt a nevezett őt is hosszabb időn keresztül durván sértegette, fenyegette, megalázó módon tettlegesen inzultálta: 26 évvel fiatalabb ember létére az orrát fricskázta, megcsavarta, állát felütötte. V. L.-t nagy erőfölényben levő, gátlástalan, részeg vádlott-társ részéről a váratlan, durva támadás már rendkívül felindult állapotban 85