Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

érte. Okkal számíthatott arra, hogy a támadás a testi épségét, esetleg életét is veszélyezteti. Ilyen körülmények között V. L. I. r. vádlott objektive alig lépte túl az elhárítás szükséges mértékét, amikor a vacsorakészítés céljából már a kezében levő kispengéjű zsebkéssel célzás nélkül vagdalkozni kezdett. Megfélemlített és ideges lelkiállapota s az esemény rendkívül gyors lezajlása ugyanakkor nem tette őt képessé arra, hogy a szükséges mértéket felismerje. Amikor a támadás érte, a kés már a kezében volt. Az adott körülmények között a védekezés szükséges mértéke is reflexszerű, villámgyors reagálást tett szükségessé: V. L. L r. vádlottnak tehát nem volt ideje arra, hogy a támadás veszélyességének a fokát helyesen felismerje, de arra sem, hogy a kést a kezéből letegye, mert az ezzel járó időveszteség a védekezés eredményességét eleve veszélyeztette volna. Az ilyen lélektani helyzetben levő, megtámadott, erősen felindult és megfélemlített személytől nem várható el az, hogy a védekezés olyan eszközétől, amely egyéb okból a kezében van, éppen a támadás pillanatában megfossza magát. V. L. I. r. vádlottnak a közvetlenül megtámadása után fennállott, megzavarodott pánikállapota az első szúrás után nem szűnt meg, mert Z. J. II. r. vádlott a támadással nem hagyott fel, ami miatt a vádlottak nyomban összekapaszkodtak, s a két további szúrás pillanatokon belül ugyanabban a lelkiállapotban és ugyanannak a támadásnak az elhárítása során következett be. Minthogy ehhez képest V. L. I. r. vádlott javára a Btk. 25. §-ának (3) bekezdése első fordulatának alkalmazása törvénysértés nélkül történt, a Legfelsőbb Bíróság az e vádlott bűnösségének kimondása érdekében bejelentett fellebbezési óvást elutasította. (Legf. Bír. Bf. I. 3/1971. sz.) (6821.) 5668. Túlerőben levő személyek kitartó jogtalan támadása a vádlottban olyan súlyos ijedtség kiváltására alkalmas, amely őt képtelenné teheti arra, hogy az elhárítás szükséges mértékét felismerje. A megyei bíróság az I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt, a II., illetve III. r. vádlottat pedig garázdaság bűntette miatt ítélte el. A megállapított tényállás lényege a következő: 1970. szeptember 24-én az I. r. vádlott a lakásán megvacsorázott és elfogyasztott 1 liter bort, majd átment a helybeli vegyesboltba, innen pedig 20 óra tájban az italboltba. Az utóbbi két helyen sört, illetve fröccsöt ivott. Az I. r. vádlott italos állapotba került. Az italboltban tartózkodott a II. r. és a III. r. vádlott is, akik már régebben feszült viszonyban voltak a náluk több mint 30 évvel idősebb I. r. vádlottal. A II. r. vádlott 4 dl, a III. r. vádlott pedig 2 dl ürmöst fogyasztott. Egymás között beszélgettek arról, hogy az I. r. vádlottnak „visszaadják a kölcsönt", megverik. Az I. r. vádlott sógorával együtt 21 órakor hagyta el az italboltot. A sógor házához érve megálltak és néhány percig beszélgettek. A II. r. és a III. r. vádlott valamivel később távozott az italboltból és a kultúrház felé tartva, elhaladt a beszélgetők mellett. Ezután egy útkanya86