Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

mély sérelmére megvalósult cselekmény is a jogos védelem körébe tartozik. A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki könnyű testi sértés vétségében. Az emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok folytán — jogos védelem menthető túllépése címén — felmentette. A megállapított tényállás lényege: A vádlott és B. Ferenc sértett sógorok. Ugyanazon a tanyán, de különböző épületekben laknak. Az egyébként jó viszonyban élő sógorok 1969. április 13-án egy előbbi nézeteltérés miatt összevesztek, és kisebb tettlegességre is sor került közöttük. Hazaérkezésük után a vádlott üzent a sértettért. Ez átment a vádlott lakására, felesége pedig követte őt. Bementek a vádlott szobájába. Itt B. Ferencné nyomban megragadta a vádlott haját, B. Ferenc pedig a derekát kapta el, s közös erővel lenyomták a vádlottat a díványra. A vádlott hasonfekvő helyzetéből oldalra tudott fordulni, ekkor azonban B. Ferenc sértett a fejét hóna alá kapta, s kezével az arcát karmolta, majd amikor a vádlott szabadulni igyekezett, rátérdelt annak combjára, ráfeküdt a vádlottra, egyik kezével a homlokát tolta hátra, a másikkal pedig a vádlott nyakát fogta át, és gégéjét szorítva fojtogatta őt. Közben B. Ferencné sértett állandóan húzta a vádlott haját. A vádlott — mivel fulladásérzés vett rajta erőt, s szorongatott helyzetéből másként szabadulni nem tudott — jobb kezével kivette nadrágzsebéből a zsebkését, bal kezével kinyitotta, s azzal B. Ferencnek előbb a hasába, majd mellkasába szúrt. Ekkor a konyhából beszaladt a vádlott felesége és nőtestvére, s igyekeztek B. Ferencet a vádlottról lehúzni. A vádlott még ekkor is meg akarta szúrni B. Ferencet, a szúrás azonban B. Ferencné sértett karját találta. B. Ferenc sérülése életveszélyes volt, tényleges gyógytartama kb. 28 napot tett ki. B. Ferencné a jobb alkar külső oldalán a csukló felett szenvedett 6 cm-es vonalas sérülést, amely 8 napon belül meggyógyult. Az emberölés kísérlete miatt emelt vád alól történt felmentés indokaival a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. A könnyű testi sértésként vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában az első fokú bíróság azért állapította meg a vádlott bűnösségét, mert álláspontja szerint amikor a vádlott B. Ferencné sértettet megszúrta, a sértettek ellene irányuló támadása már véget ért, s így a jogos védelmi helyzet már nem állott fenn. A Legfelsőbb Bíróság ezt a jogi álláspontot nem tette magáévá. Az irányadó tényállásnak megfelelően ezt a cselekményt jogos védelmi helyzet hiányában elvétésként (aberratio ictus) kellene jogilag megítélni. A vádlott ugyanis a szúrással B. Ferencet vette célba, de B. Ferencnét találta el. Az elvétés jogi következményei az adott esetben nem kerülhetnek alkalmazásra, mert a B. Ferencné sérelmére megvalósult cselekmény is a jogos védelem körébe tartozik, és így az első fokú bíróság által a B. Ferenc sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatban helyesen kifejtettek a könnyű testi sértésként vád tárgyává tett magatartásra is vonatkoznak. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott — az előbb ejtett két szúrás után — egy ízben már akkor szúrt B. Ferenc sértett felé — és 76