Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

mulasztása; ugyanígy a valójában szokványos ittasságnak csökevényes kóros részegségként való értékelése. III. A Legfelsőbb Bíróság említett XXVIII. számú büntető elvi döntése kifejti, hogy a pathologiás részegségnek különböző formái vannak, és rámutat arra, hogy az ilyen állapotban való elkövetés esetén „nem a Btk. 22. §-a, hanem a 21. §-a érvényesül". Nem szorítkozik tehát a Btk. 21. §-a (1) bekezdésének a kiemelésére, következésképpen nem kizárt a 21. § (2) bekezdésének adott esetben való alkalmazása sem. Ehhez képest a pathologiás részegséggel kapcsolatos iránymutatása a fent kifejtettek mellett is változatlanul irányadó, és a jelen állásfoglalásban foglaltak az elvi döntéssel összhangban állanak. Egyébként a gyakorlat mindennemű elmebetegség, gyengeelméjűség vagy tudatzavar esetén a büntethetőség kizártsága mellett ismeri annak korlátozottságát is. Nincs indok arra, hogy éppen a kóros részegség átmeneti alakzata esetén a 21. § (2) bekezdésének az alkalmazására ne kerülhetne sor. A kóros részegség nem teljesen kifejlődött alakzata csupán korlátozza az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. E vonatkozásban a szükséghez képest szakértői véleményt kell beszerezni, amely természetesen nem köti a bíróságot, de annak megfelelő jelentősége van akár a pathologiás részegség, akár abortív alakzatának megállapíthatása szempontjából. Az idevonatkozó elmeorvosi szakvéleményt a bíróságnak igen gondosan mérlegelnie kell, és amennyiben elfogadja, hogy az elkövető a kóros részegség csökevényes állapotában cselekedett, úgy ez alapul szolgálhat a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására. ÍV. Az elvi döntésben kifejtetteknek a fenti vonatkozásban való értelmezése és alkalmazása hozzájárulhat az e téren folytatott ítélkezési gyakorlat törvényességének biztosításához, a büntetéskiszabás differenciáltabbá tételéhez, s ugyanakkor megfelelően szolgálja a társadalom védelmét is. Egyben összhangba kerül a bíróságok ítélkezése az elmeorvostudomány fejlődésével. Nem kerülhet megállapításra a pathologiás részegség beszámítását kizáró alakzata olyan esetben, amikor annak csupán csökevényes alakzata áll fenn; úgyszintén a valójában típusos részegséget sem fogja a bíróság abortív kóros részegségként elbírálni. Az elkövető beszámítási képességét az, hogy cselekményét csökevényes kóros részegségben követte el, csupán korlátozza, és ez a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására szolgálhat alapul. E törvényhely a büntetés korlátlan enyhítéséről rendelkezik. A korlátlan enyhítés azonban nem kötelező, a rendelkezés erre csupán lehetőséget nyújt a bíróság számára. Így a kóros részegség átmeneti alakzatának fennállása esetén rendkívül széles büntetési keretek közt szabhatja ki a bíróság a büntetési céloknak megfelelő büntetést. Ez összhangban áll azzal, hogy a csökevényes alakzatnak a beszámítási képességet korlátozó hatása is rendkívül eltérő lehet, tehát fokozottan differenciált büntetőjogi elbírálást igényel. A törvénynek a jelen állásfoglalásban kifejtett helyes értelmezése és az abban kifejtetteknek a bíróságok által történő körültekintő alkalmazása nem érintheti az alkoholizmus, mint kiemelkedő hatású kri59