Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

minogén tényező elleni büntetőjogi küzdelem céltudatos folytatását és a Btk. 22. §-ában foglalt — alapvető jelentőségű — törvényi rendelkezés egyébként maradéktalan érvényesülését. 5633. BK 474. sz. (BH 1970. évi 2. sz.) A Btk. 276—278. §-aiban meghatározott bűntettek körében csak azt az elmebeteg, illetve gyengeelméjű sértettet lehet akaratnyilvánításra képtelennek tekinteni, akinél a helyes akaratképződés a nemi élettel kapcsolatban kizárt. Részletesen: Btk. 276. §-nál. 5634. BK 475. sz. (BH 1970. évi 2. sz.) A többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés [Btk. 276. § (2) bek. b) pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bűntett elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetőségét elmebetegsége vagy gyengeelméjűsége kizárja. Részletesen: Btk. 276. §-nál. 5635. BK 481. sz. (BK 511., BH 1973. évi 8. sz.) A tartási kötelezettségnek a beszámítási képességet kizáró elmebetegségben szenvedő személy által való elmulasztása esetén hiányzik a Btk. 275. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott bűntett egyik tényállási eleme, az önhiba. Ezért a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) — nem pedig c) — pontja alapján kell az e bűntett miatt ellene emelt vád alól felmenteni, és kényszergyógykezelése nem rendelhető el. Részletesen: Btk. 275. §-nál. 5636. BK 506. sz. (BH 1973. évi 5. sz.) Iránymutatás az elkövető pszichopátiájának büntetőjogi értékelésére. I. Az ítélkezési gyakorlat az elkövető pszichopátiájának büntetőjogi megítélése tekintetében nem egységes, és nem felel meg teljesen sem a differenciálás követelményének, sem az elmeorvostudomány eredményeinek. A bíróságok ugyanis a büntetés kiszabásánál az elkövető pszichopata voltát nem ritkán sematikusan enyhítő körülményként értékelik anélkül, hogy közelebbről felderítenék és elemeznék az adott esetben a pszichopátia milyenségét és fokát. Szükségesnek mutatkozik tehát a büntetéskiszabás e fontos terén a jogpolitikai elveknek megfelelő differenciálás követelményének megvalósítása érdekében az elmeorvostudomány kutatási eredményeit is szem előtt tartó iránymutatás adása. II. A pszichopátia pszichiátriai fogalom. Az orvostudomány ennek fogalmi meghatározása és jellemző vonásainak diagnosztizálása terén nem egységes. A jelentős véleményeltérések nagy részben arra vezethetők vissza, hogy maga a pszichopátia megjelenési formái és fokozatai rendkívül különböző változatokban jelentkeznek. A büntetőjogi megítélés szempontjából elégséges annyi, hogy a pszichopátia önmagában nem betegség, hanem a személyiségnek olyan tartósan rendellenes állapota, amely az érzelmi, akarati vagy cselekvőképesség zavarát idézheti elő, de az értelmi készséget nem érinti. A pszichopaták diszharmonikusan fejlett személyek, akiknél a személyiség összetevői között hiányzik a kellő összhang, jellemük kisebb vagy na60