Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

tek a szokványos részegségnél is előfordulnak, s a kóros részegség esetén is ritkán fordul elő valamennyi tünet együttes jelentkezése. II. A Btk. 21. és 22. §-ának a viszonylata a bírósági gyakorlatban egészen az utóbbi időkig meglehetősen leegyszerűsített formában nyert megoldást. Típusos részegség esetén a vádlott bűnösségét a Btk. 22. §-a tilalma folytán megállapítják, míg a pathologiás részegség a büntethetőséget kizárja, az elkövetőt tehát felmentik. A Btk. életbelépése óta a büntetőügyekben adott szakorvosi elemzések azonban nyilvánvalóvá tették, hogy a teljesen kifejlődött pathologiás részegség alakzata és a típusos részegség között átmeneti esetek is léteznek. Ezek lényegesen különböznek a típusos részegségtől, ugyanakkor azonban téves lenne az ilyen jellegű állapotot is beszámítást kizáró részegségnek tekinteni. Az elmeorvosi szakvéleményben kifejezésre jutó álláspont és a büntetőjogi elbírálás egymással való összhangba hozatala nélkülözhetetlen feladat a minél differenciáltabb ítélkezés érdekében. Az átmeneti alakzat jellemző vonásainak feltárása és elhatárolása a részegség egyéb alakzataitól: bonyolult feladat, mert egyes tünetei olyanok, hogy nehezen határolhatók el a közönséges ittasságnál is fellépő jelenségektől. Állásfoglalást igényel mindenekelőtt az a kérdés, hogy az említett átmeneti alakzat minőségileg különbözik-e a pathologiás részegségtől, vagy pedig ez utóbbinak egyik fajtája. Az elmeorvosszakértői vélemények nem egységesek a megjelölés tekintetében („atipusos részegség", „komplikált részegség" stb.). Ezek közül a szokványos és a pathologiás részegség mellett a csökevényes kóros részegség (abortív pathologiás részegség) megnevezés mutatkozik a leghelyesebbnek. Valójában ugyanis a teljesen kifejlődött, kóros részegségi formától elkülönülő olyan részegségről van szó, amelynél nem fejlődtek ki teljesen a kóros részegség jellegzetességei, amely tehát kevesebb tünetet, illetve kevésbé kialakult tüneteket mutat. Az abortív kóros részegségnél a sajátos psychopathologiai tünetek nem lépnek fel olyan fokú intenzitással, mint a teljesen kialakult kóros részegségnél. Ugyanakkor a típusos részegségtől eltérően a tudat zavart állapota többnyire rohamosabban és nagyobb intenzitással áll be, anélkül azonban, hogy — a rendszerint meglevő felismerése, a tájékozódás — az összefüggések, a helyzeti körülmények felismerése, a tájékozódás teljesen eltűnne. Az említett tünetek sok esetben nagymérvű aránytalanságokat mutathatnak az alkoholfogyasztás mérvével is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem elengedhetetlen előfeltétele a csupán csekély mennyiségű alkohol fogyasztása. Az elmeorvostudomány szerint az abortív pathologiás részegség lényegét illetően nem különbözik a teljesen kifejlődött kóros részegségtől, csupán ez utóbbi jellemző tünetei csökevényesen alakulnak ki. Általában könnyebb feladatnak mutatkozik a pathologiás részegség felismerése, mint az átmeneti csökevényes alakzaté. Hangsúlyozni kell, hogy ugyanolyan téves eredményre vezethet a büntetőjogi elbírálás szempontjából az átmeneti alakzat kóros részegségként való értékelése, mint a típusos részegségtől való határozott megkülönböztetésnek az el58