Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

Az I. r. vádlott 1971 nyarán felvetette leánya, a II. r. vádlott előtt, hogy a sértett ismét nagyobb mennyiségű bort fog fogyasztani, mivel szüretelnek, és hogy ennek megint súlyos következményei lesznek. Hangoztatta, hogy férjét agyon kellene ütni. Az I. r. és a II. r. vádlott 1971. év végén légyirtó folyadékot vásároltak, hogy a sértettet megmérgezzék. 1971. december 22-én és 23-án a mérget bele is keverték a sértett italába, a kívánt hatás azonban elmaradt. A mérgezésen kívül felvetődött az I. r. vádlottban az a gondolat is, hogy más módszerhez kell folyamodni. Így 1971. október 31-én, amikor a III. r. vádlott meglátogatta az anyját, az hosszan panaszkodott leányainak a sértettre, hangsúlyozta, hogy agyon kell őt ütni. A II. r. vádlott anyja felvetésével kapcsolatban annyi megjegyzést tett: „Jól van, nem bánom." A legközelebbi alkalommal a III. r. vádlott a karácsonyi ünnepekre látogatott haza szüleihez. A sértett és felesége között ez alkalommal is nézeteltérés, veszekedés volt. Ezért a sértett otthagyta a házat és kerékpárral a szőlőjébe ment. Amikor a sértett hazulról eltávozott, az I. r. vádlott a leányaival beszélgetve hangoztatta: „Ez már kibírhatatlan, megint berúgva jön haza, agyon kell ütni." A III. r. vádlott kijelentette, nem bánja, majd a II. r. vádlott bejelentette, hogy elmegy a sértett után a hegyre és agyoncsapja. Ekkor az I. r. és a II. r. vádlott megállapodott abban, hogy a II. r. vádlott hol, milyen körülmények között és hogyan hajtja majd végre a cselekményét. A III. r. vádlott ebbe a beszélgetésbe annyiban folyt be, hogy figyelmeztette a II. r. vádlottat, úgy üsse meg a fejszével az apját, hogy az ne tudjon felkelni, mert ellenkező esetben a sértett őt fogja agyonütni. A II. r. vádlott e megbeszélést követően magához vette a nagy fejszét, majd kiment az apja után a szőlőhegyre. Hazafelé — útközben — betért apjával az italboltba, ahol ő maga is italt fogyasztott, majd onnan távozóban, amikor apja a mezőn lefektetett kerékpárjáért lehajolt, a fejszével két ütést mért annak fejére. Az ütés következtében a sértett a földre rogyott, a II. r. vádlott pedig visszament a kocsmába és ott — a vádlott-társaival történt előzetes megbeszélésnek megfelelően — kijelentette, hogy apja leesett a kerékpárról és beverte a fejét. A sértettet a mentők kórházba szállították, ahol rövid időn belül belehalt sérüléseibe. A Legfelsőbb Bíróság a III. r. vádlott cselekményének a minősítését megváltoztatta. A Btk. 14. §-ának (1) bekezdése szerint felbujtó az, aki mást a bűntett elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtás megállapításának előfeltétele egyfelől, hogy a tettesi cselekmény a felbujtó magatartásának eredményeként jöjjön létre, másfelől, hogy a felbujtó a most említett magatartását szándékosan fejtse ki. Ezek szerint tehát a felbujtó tudatának át kell fognia azt, hogy a rábíró magatartása az elkövetőben tettesi elhatározást vált vagy válthat ki, továbbá azt, hogy ez az elhatározás a bűntett véghezvitelére vezet vagy vezethet. Ha a másikat (a tettest) ténylegesen rábíró személy nincs tudatában magatartása ilyen — a bűncselekmény elkövetésére rábíró — jellegének, a felbujtás megállapítására nem kerülhet sor. 49