Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lálos eredménnyel járt. Ezenkívül a sértettet több szúrás érte a törzsön és a felső végtagokon, valamint a mellkason. S. Dezső, S. József és K. József terheltek rúgásaikkal a sértett fején és az arcán okoztak sérüléseket, melyek az arckoponya csontjainak többszörös darabos törésével, a koponyaalap törésével, koponyaűri vérzéssel és heveny agynyomásfokozódással jártak. Az orvosszakértői megállapítás szerint a rúgásokkal okozott fejsérülések összességükben olyan kiterjedtek és súlyosak voltak, hogy amennyiben a sértett halála a szúrásos sérülés folytán előállott heveny belső vérvesztés miatt rövid időn belül nem következett volna be, a fejsérülések a későbbiekben feltétlenül halálos eredményre vezethettek volna. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy S. József III. r. és K. József IV. r. terhelt cselekményét emberölés kísérletének minősítette. Az Elnökségi Tanács a határozatok ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta. Abban a kérdésben, hogy a sértett életveszélyes összerugdosása által a terheltek milyen jogi minősítésű bűntettet követtek el, a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság foglalta el a helyes álláspontot. S. József III. r. és K. József IV. r. terheltek vonatkozásában rámutatott, hogy ők nemcsak a sértett testét, hanem nagy erővel több ízben a sértett fejét is összerugdosták, s így a halálos eredmény okozásának lehetősége tudatukban felmerült. Ehhez képest cselekményük nem az első fokon eljárt bíróság által megállapított testi sértés, hanem az emberölés törvényi tényállását meríti ki, amelyet a Legfelsőbb Bíróság kísérleti szakban látott megvalósultnak. A terheltek ölési cselekményével kapcsolatos további minősítési kérdésekben azonban a másodfokon eljárt tanács is tévesen foglalt állást. Közelebbi indokolás nélkül, de ítéletéből megállapíthatóan a sértett fejét összerugdosó terheltek cselekményét azért minősítette befejezett bűntett helyett csupán emberölés kísérletének, mert a sértett halála közvetlenül a Sz. András I. r. terhelt késszúrásától következett be. Ez a jogi álláspont téves. Az irányadó tényállás szerint a sértett fejére mért nagy erejű rúgások többször koponyacsonttöréssel, koponyaűri vérzéssel és egyéb olyan súlyos sérülésekkel jártak, hogy összességükben a halálos eredményre vezettek volna, ha Sz. András I. r. terhelt belső elvérzést kiváltó késszúrása még rövidebb időn belül nem idézte volna elő a sértett halálát. Megállapítható tehát, hogy a sértett fejét összerugdosó terheltek — emberölésre alkalmas módon végrehajtott cselekményükkel — a halálos eredményre vezető okfolyamatot megindították, s magatartásuk folytán a halálos eredmény bekövetkezésének minden reális lehetősége megvolt. Az ő cselekményükhöz időbelileg és lélektanilag szorosan kapcsolódott Sz. András I. r. terhelt késszúrása az okfolyamatot a halálos eredmény irányában továbbvitte, a másik három terhelt magatartása folytán egyébként is reálisan várható halálos eredmény bekövetkezését siettette. Ilyen esetben és különösen akkor, amikor — az alább kifejtendők szerint — társtettesi minőségben elkövetett cselekményről van szó, az okozati összefüggés nemcsak az okfolyamat végén tevékenykedő sze43