Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A vádlott tudatának — az első fokú bíróság által helyesen kifejtett indokok szerint — át kellett fognia a véghezvitelnek különösen kegyetlen módját is. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét aljas indokból elkövetettnek is minősítette, csupán arra utalással, hogy a vádlott a volt felesége, illetve annak szülei elleni bosszúból követte el cselekményét pillanatnyi elhatározásból kialakult szándékkal, mert nem látta be, hogy a házaséletnek felbomlása csak a saját s nem a felesége és annak szülei magatartása miatt romlott meg. A bosszú nem tekinthető aljas indoknak, ha a megtorlás indulatát olyan külső ok váltja ki, amely a társadalmi értékítélet szerint a bosszút erkölcsileg menthetővé teszi. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy ha valaki minden ok nélkül öl, pusztán emiatt még cselekménye aljas indokokból elkövetettnek nem minősül. Nem válik aljas indokból elkövetettnek ennek megfelelően annak ölési cselekménye sem, aki vélt vagy bizonyítani nem tudott sérelme megtorlásaként követi el tettét. A büntetés kiszabásánál helyesen vette súlyosítóként figyelembe a vádlott terhére az első fokú bíróság azt a körülményt, hogy a saját gyermeke sérelmére is elkövette a cselekményt. Súlyosító az is, hogy a cselekménye kétszeresen is súlyosabb büntetési tételt maga után vonó módon minősült. Ezen túlmenően súlyosítóként vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság az ilyen cselekményeknek az utóbbi időben való elszaporodott voltát: egyre gyakrabban fordul elő, hogy házastársak vagy más bosszútól vezetett elkövetők valóságos vagy vélt sérelmüket közveszélyt is okozó módot megvalósított bűncselekmény elkövetésével torolják meg. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a változott minősítés folytán szükségessé vált új büntetés kiszabásánál úgy találta, hogy — bár senkinél sem következett be sérülés —, az enyhítő szakasz alkalmazására nincs alap. Az első fokú bíróság által a vádlottal szemben megállapított 10 évi szabadságvesztés mint főbüntetés és a közügyektől 5 évre eltiltás megfelel a büntetés céljának ezért az új minősítés mellett is az első fokú bíróság által megállapított büntetést tekintette kiszabottnak. (Legf. Bír. Bf. II. 793/1971. sz.) (7122.) 6079. Közveszély okozás bűntette kísérletének és előkészületének elhatárolása. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése. A vádlott a Tatabányai Szénbányák egyik aknájánál mint gépkezelő és hegesztő dolgozik. A vádbeli időben — miután munkaszüneti nap volt — nem tudott a munkahelyére az ún. lanovkával leszállni, mert az nem működött és áramtalanítva is volt. Gyalog szállt le, útközben többször is elesett, ez felbosszantotta és elhatározta, hogy a lanovka kábeleit elvágja. Ezt követően a nála levő zsebkéssel a vészleállító rendszer, valamint a jelzőrendszer kábeljét, amelyben üzem közben 42 volt feszültség van, elvágta. Az elvágott és így csupasz kábelvégeket a fémházas doboz mögé dugta. Ily módon fennállt annak a lehetősége, hogy a kábelvégek összeérése vagy közeli helyzete esetén a berendezés áram alá helyezésekor villamos ív keletkezik. A helyszín egyébként sújtólégveszélyes osztályba 403