Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lott a cselekményét saját gyermekével szemben követte el, ezzel szemben enyhítőként vette figyelembe büntetlen előéletét, felzaklatott idegállapotát, és pszichopátiás személyiségéből folyó enyhe fokú korlátozottságát. Ezeket értékelve úgy látta, hogy 10 hónapi szabadságvesztés áll arányban a bűnösségi körülményekkel és a cselekmény súlyával. A cselekmény jellegére, az elkövetés indítékaira és körülményeire figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mellékbüntetés kiszabását, nem látta indokoltnak. (Legf. Bír. Bf. V. 1108/1969. sz.) (6481.) 5587. Kísérlettől való önkéntes elállás esetén, ha a vádlott bűnösségét maradék-bűncselekményben meg kell állapítani, a kísérlettel kapcsolatban az eljárást — büntethetőséget megszüntető okból — külön nem kell megszüntetni. A katonai bíróság a honvéd vádlottat erőszakos nemi közösülés bűntettének a kísérlete miatt ítélte el. A tényállás lényege szerint a vádlott a késő esti órákban a munkahelyéről hazafelé tartó 30 éves asszony sértettet a sötétben az országúttól távol levő elhagyatott gyalogúton megtámadta, majd a földre lökte azzal a céllal, hogy vele erőszakkal közösüljön. Az asszony védekezett és szóban is tiltakozott a vádlott szándéka ellen. Ezután a vádlott a támadással felhagyott és a helyszínről eltávozott. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott — figyelemmel a hely elhagyatott voltára, a sértett gyenge fizikai állapotára és védekezésének ebből folyó erőtlenségére — önként állt el az erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének az elkövetésétől és ezért emiatt nem büntethető. Az iratokhoz mellékelt orvosi látlelet szerint a sértett annak következtében, hogy őt a vádlott a földre lökte, 8 napon belül gyógyuló horzsolásos sérüléseket szenvedett. Miután a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott az erőszakos nemi közösülés bűntettének a kísérlete miatt önkéntes elállás folytán nem büntethető, azt vizsgálta, hogy a cselekmény nem valósította-e meg valamely más bűncselekmény törvényi tényállását, amelyben a bűnösségét meg kell állapítani. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis ha a kísérlettől önkéntesen elálló cselekménye magában véve is megvalósította valamely más bűncselekmény törvényi tényállását, akkor emiatt felelősségét meg kell állapítani. A vádlott az erőszak alkalmazása során a sértettnek 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. A könnyű testi sértés elkövetését mind a sértett feljelentése, mind pedig a vádirat tartalmazza. Erre vonatkozólag bizonyítást is folytatott le az első fokú bíróság. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a minősítést megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének I. tétele szerinti könnyű testi sértés vétségének minősítette. Ezzel kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésében foglalt kísérlettől való önkéntes elállás esetén, amennyiben a cselekmény magában véve is megvalósította valamely más bűncselekmény (ún. maradék-bűncselekmény) törvényi tényállását, akkor a kísérlet miatt indult büntetőeljárást nem kell — a Btk. 30. §-ának d) pontjában foglaltakra figyelemmel — az első fokú eljárásban a Be. 221. §-a (2) bekezdésének a) pontja [Be. 213. § (1) bek. 34