Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

bíróság helyesen sorolta fel; a Legfelsőbb Bíróság további enyhítő körülményként értékelte azt a feldúlt állapotot, amelyben a vádlott cselekményeit elkövette és azt, hogy e lelkiállapotot előidéző családi nehézségek nemcsak a vádlott magatartására vezethetők vissza. Utal a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban arra is, hogy a vádlott terhére megállapított rongálás vétségét a vádlott — feldúlt lelkiállapotában — azért követte el, hogy előzetes letartóztatásba vegyék, hogy így szabaduljon kínzó családi gondjaitól. További enyhítő körülmény végül az is, hogy az első fokú ítélet kihirdetését követően a vádlott feleségével megállapodott abban, hogy az életközösséget visszaállítják. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a kiszabott büntetés a célját — ilyen bűnösségi körülmények között — annak végrehajtása nélkül is eléri. A próbaidő tartamának — 3 év — a meghatározásánál a vádlott személyi körülményeit és azt vette figyelembe, hogy a vádlott feldúlt lelkiállapotban cselekedett. A cselekmény elkövetésének a motívuma — az egyéb bűnösségi körülmények mellett — azt is indokolta, hogy a büntetés végrehajtási fokozatát — esetleges végrehajtása esetén — a Legfelsőbb Bíróság eggyel enyhébb fokozatban állapítsa meg. (Legf. Bír. Bf. I. 733/1972. sz.) (143/1973.) 10. § (3) bek. 5584. Emberölésnél a kísérlettől való önkéntes elállás kérdése. A megyei bíróság a vádlottat visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 6 évi szabadságvesztésre, továbbá a közügyek gyakorlásától 8 évi eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott az első feleségétől 1958. évben vált el. Majd a sértettel lépett életközösségre, akivel 1963-ban házasságot kötött. A házasságból 4 kiskorú gyermek született. A gyermekek valamennyien állami gondozásban vannak. A többszörösen büntetett előéletű vádlott utolsó büntetésének töltése alatt a sértett nemi kapcsolatot létesített K. I.-vel. Erről a vádlott a szabadulása után tudomást szerzett, és emiatt a sértettet tettlegesen bántalmazta, életveszélyesen megfenyegette. 1969. év május havában is két alkalommal megverte, és többször hangoztatta, hogy meg fogja ölni. A vádbeli napon a vádlott és a sértett részben együtt, részben különkülön is italt fogyasztottak, és az italtól befolyásolt állapotban értek haza. A vádlott rosszul lett, kiment az udvarra, lefeküdt a fűre, és csak 10—15 perc múlva tért vissza a lakásba. Ekkor a sértett már az ágyban feküdt. A vádlott is lefeküdt és elaludt. 20 óra tájban a sértett dalolására ébredt fel, és ekkor megszólalt: „Nem sokáig dalolsz te." Ugyanakkor felkelt az ágyból. A sértett megijedt, felugrott és kiszaladt az udvarra. A vádlott utána ment, a menekülő sértettet a kút körül kergette. A sértett segítségért kiáltott. A vádlottnak sikerült a sértettet elérnie, a hajánál fogva elkapta, a sértett azonban kiszabadult és bemenekült a lakásba, ahol a konyha ajtaját belülről kifelé nyomta, hogy a vádlott ne tudjon behatolni. A vádlott azonban benyomta az ajtót, a sértett hajába markolt, berángatta a szobába, hanyatt fekvő helyzetben a földre döntötte, több ízben az arcába sújtott, majd jobb kezével 28