Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

megmarkolta a torkát, bal tenyerével befogta a száját és az orrát. A vádlott erős szorításából a sértett — amikor már minden elsötétült előtte és érezte, hogy halántékán erősen lüktetnek az erek — oly módon szabadította ki magát, hogy hánykolódott, a lábaival rugdalt. B. Ferenc, aki közben a konyhában tartózkodott, hangosan kijelentette, hogy megy és értesíti a rendőrséget. Ezt követően a vádlott felhagyott a cselekményével, majd vizet hozott és megmosta a sértett arcát. Közben kérlelte a sértettet, hogy ne árulja el a rendőrök előtt és ne vitesse vissza a börtönbe. A cselekmény elkövetésekor a vádlott enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. A fellebbezések elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak azt a védői kérelmet, amely a kísérlettől történt önkéntes elállás megállapítására irányult. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy a vádlott mindaddig szorította a sértett nyakát és zárta el a légzőnyílásokat, amíg a sértett védekező magatartása annak folytatásában meg nem akadályozta. Nyilvánvaló tehát, hogy nem önként hagyta abba a cselekményét, enélkül pedig a Btk. 10. §-a (3) bekezdésének alkalmazása szóba sem kerülhet. A tényállásból megállapítható még az is, hogy a vádlott hallotta B. Ferencnek azt a kijelentését, hogy megy és értesíti a rendőrséget. Ezt igazolja a vádlottnak az a további magatartása, hogy igyekezett a sértettet rávenni arra, hogy ne vitesse őt el a rendőrséggel. Nincsen tehát semmi alap olyan következtetésre, hogy a vádlott önként állott el a kísérlettől, sőt az előbb felsorolt körülmények ezt kifejezetten megcáfolják. (Legf. Bír. Bf. V. 810/1969. sz.) (6308.) 5585. Emberölés kísérlete esetében az eredmény önkéntes elhárításának a megállapítása. — Ha a vádlott ez okból az emberölés kísérlete miatt nem is büntethető, az okozott sérelmet azonban mint befejezett bűntettet kell a terhére értékelni, s ezért az adott esetben különös kegyetlenséggel elkövetett, maradandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés miatt kell a felelősségét megállapítani. A megyei bíróság a vádlottat különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Kötelezte továbbá arra, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá magát. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott 1960-ban kötött házasságot a sértettel, s házasságukból két gyermekük született. A házasélet nem volt zavartalan, több ízben külön éltek, a vádlott és a sértett is rendszeresen italoztak. Italos állapotban veszekedtek, verekedtek. 1968. év nyarán a sértettet botrányos részegsége miatt a rendőrség írásban figyelmeztette. 1968. augusztus 18-án és 19-én a vádlott vendégül látta N. I. nevű ismerősét. 18-án és az éjszakai órákban is italt fogyasztottak, augusztus 19-én reggel pálinkával kezdték a napot, majd a délelőtti órákban a vádlott, a sértett és N. I. különböző éttermekben, italboltokban fordult meg. A déli órákban a vádlott lakásán ebédfőzéshez készülődtek, N. I. pedig lefeküdt a szobában. A vádlott és a sértett vitatkoztak egymással, a sértett ugyanis megtagadta a vádlottnak azt a kérését, hogy közösüljenek, mire a vádlott 29