Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

szorgalommal végzi a munkáját, felettesei elismerését vívta ki. Ezek a körülmények arra utalnak, hogy a vádlott átnevelése a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. Törvényes az első fokú bíróságnak az a rendelkezése, hogy a kiszabott szabadságvesztésbe a román határőri szervek által fogvatartásban töltött időt beszámította. A román határőri szervek a vádlottat anélkül adták ár a magyar hatóságnak, hogy ott ellene bűncselekmény vagy szabálysértés miatt eljárást indítottak volna. Ezzel kifejezésre juttatták, hogy a magyar államhatár jogosulatlan átlépése miatt vették őrizetbe, éppen a magyar hatóságoknak való átadás végett. Ilyen esetben pedig a külföldi állam őrizetében eltöltött időt be kell számítani a kiszabott szabadságvesztésbe. A román határőrség a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormánya között a magyar—román államhatár rendje és határkérdésekben együttműködés tárgyában Budapesten 1963. évi június 13-án aláírt és az 1964. évi 18. sz. tvr.-rel kihirdetett szerződés 46. cikke értelmében adta át a vádlottat a magyar hatóságnak, az eljárás lefolytatása végett. Ezért a vádlottal szemben a magyar törvényeket kell alkalmazni, mégpedig az előzetes letartóztatás beszámítására vonatkozó rendelkezés tekintetében is. A Btk. 6. §-a értelmében a külföldön előzetes fogvatartásban eltöltött időt a kiszabott büntetésbe be kell számítani. Az e §-hoz fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik az, hogy csak akkor nincs helye beszámításnak, ha a külföldi állam az ő határának a megsértése miatt elítéli a vádlottat és azután adja át a magyar államnak, miután ott a büntetését már kitöltötte. A jelen esetben arra semmiféle adat nem merült fel, hogy a román határ megsértése miatt a vádlottal szemben a román hatóság eljárt volna, sőt éppen az eljárás lefolytatása végett adta át a vádlottat a magyar hatóságnak. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezést a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. [A Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.] (Gyulai Megyei Bíróság Bf. 695/1972. sz.) (254/1973.) 5564. A tiltott határátlépés bűntette miatt elítélt terhelt szabadságvesztésébe a külföldi hatóság intézkedése folytán elrendelt előzetes letartóztatás nem számítható be, ha az őrizetbevételt a külföldi állam szervei saját állambiztonsági érdekük megóvása végett rendelték el. A járásbíróság a terheltet tiltott határátlépés bűntette miatt 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az előzetes letartóztatás kezdő időpontját 1972. május 4. napjában jelölte meg, minthogy beszámítani rendelte a csehszlovák hatóságok által foganatosított előzetes letartóztatásban töltött időt is. A tényállás szerint a terhelt 1972. május 2-án Budapesten felszállt a Gy. felé induló személyvonatra. Amikor a vonat megállt, észlelte, hogy az állomáson egy Csehszlovákiába irányuló szerelvény van. Ekkor elhatározta, hogy eredeti szándékától eltérően nem Ausztria, hanem Csehszlovákia felé hagyja el az ország területét. A szerelvényben elrejtőzött, majd Csehszlovákia területére átjutva leszállt a vonatról. A terheltet május 4-én 0 óra 45 perckor a csehszlovák hatóságok őrizetbe vették, 19