Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

nevelő munka tartamába általában beszámít. Az üzemi balesetből, illetve foglalkozásból származó betegség folytán betegállományban töltött időt minden esetben be kell számítani. A (2) bekezdés azonban — többek között — úgy rendelkezik, hogy az egyéb betegség folytán betegállományban töltött idő nem számít be a javító-nevelő munka tartamába. E rendelkezésből az következik, hogy ha az elítélt a javító-nevelő munka végzése alatt a szabadságvesztésre való átváltoztatásra okot adó körülmények bekövetkezése előtti időben az említett rendelet (2) bekezdésében meghatározott okból nem végez munkát, ez az idő a javítónevelő munka tartamába nem számít be, ennélfogva ezt az átváltoztatásnál figyelembe kell venni. A bíróság ezt az időtartamot kellően nem tisztázta, ennélfogva az ítélete megalapozatlan. (Legf. Bír. B. törv. V. 1050/1970. sz.) (6708.) 44. § 5732. BK 490. sz. (BK 511. BH 1973. évi 8. sz.) Javító-nevelő munka szabadságvesztésre való átváltoztatását kimondó határozatban a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról nem kell rendelkezni. Részletesen: Btk. 38. §-nál. 5733. Betegállományban töltött idő nem számítható be a javítónevelő munkába. A járásbíróság az 1969. november 20-án hozott ítéletével a terheltet tartási kötelezettség elmulasztásában mondta ki bűnösnek és ezért 5%-os bércsökkentés mellett 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte azzal, hogy azt rakodóként köteles letölteni. Majd az 1971. február 12. napján első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a fenti ítéletnek a javító-nevelő munkát kiszabó részét hatályon kívül helyezte és a terhelt által még le nem töltött 3 hónapi és 6 napi javító-nevelő munkát 1 hónapi és 18 napi szabadságvesztésre változtatta át. Elrendelte a terhelt részére a munkabérből levont összeg visszatérítését. Ennek az ítéletnek a tényállásában azt állapította meg a bíróság, hogy a terhelt a javító-nevelő munkát 1969. december 9-én kezdte meg letölteni. Munkahelyéről első esetben 1970. június 2-án, majd július 16-án, továbbá október 5-től 11-ig igazolatlanul távol maradt, de október 17-én és november 26-án sem jelentkezett munkára. Ez a magatartása — mivel munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tett eleget — a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartásnak minősül. Minthogy a terhelt a javító-nevelő munkából ténylegesen 6 hónapot és 24 napot töltött le, a fennmaradó 3 hónapi és 6 napi javító-nevelő munkát a bíróság a Btk. 44. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján 1 hónapi és 18 napi szabadságvesztésre változtatta át, s egyben a Btké. 13. §-ának (2) bekezdése [helyesen 19. §-ának (2) bekezdése] értelmében elrendelte, hogy a terhelt számára vissza kell téríteni a munkabérének arra az időre levont részét, amely helyett szabadságvesztést kell kitöltenie. 74,9