Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A 2. alatti említett ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt az 1. alatt jelzett ügyben előzetes letartóztatásban volt, amikor 1972. július 24. napján a Btk. 185. §-ába ütköző fogolyszökés bűntettét elkövette. A járásbíróság ez ügyben hozott ítéletével a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján zárta ki a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból. Ez az ítéleti rendelkezés azonban az említett törvényhely téves értelmezésén alapszik. A Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből az zárható ki, akit a szabadságvesztés végrehajtásának a befejezése előtt elkövetett bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. sz. tvr. 8. §-ához fűzött miniszteri indokolása szerint az a szabadságvesztésre ítélt, aki e büntetésének befejezése előtt olyan bűncselekményt követ el, amely miatt ismételten szabadságvesztéssel kell sújtani, bizonyságát adja annak: vele szemben nincs reális alap annak feltételezésére, hogy az újabb cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés a teljes kitöltés nélkül is elérheti a célját. Ezt a feltételezést éppen az cáfolja meg, hogy az illető szabadságvesztés büntetés hatálya alatt állt, és ez sem tartotta őt vissza újabb bűncselekmény elkövetésétől. A miniszteri indokolásban foglaltak tehát nem hagynak kétséget aziránt, hogy a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt okból a feltételes szabadságból kizáró rendelkezésnek akkor van helye, ha a már szabadságvesztésre ítélt terhelt azt az újabb szándékos vagy gondatlan bűncselekményt (bűntettet vagy vétséget), amely miatt ismét szabadságvesztéssel sújtják, a korábbi szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után követte el. A feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezés nem alkalmazható viszont abban az esetben, amikor az elkövetőt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt elkövetett olyan bűncselekmény miatt ítélik ugyanilyen nemű büntetésre, amelyet a korábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően valósított meg, mivel az ilyen — a feltételes szabadságra bocsátás és a büntetésvégrehajtási fokozat megállapítása szempontjából — egyszeri elítélésnek tekintendő esetekben szóba sem kerülhet az, hogy a büntetési célok csupán a szabadságvesztés teljes tartamának kiállásával érhetők el. Minthogy a terhelt a fogolyszökés bűntettét a megyei bíróság által hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el, a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt kizáró rendelkezés alkalmazására nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a járásbíróság 2. alatt jelzett ítéletének a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezése törvénysértő, ezért az ítélet e részét hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 18/1973. sz.) (306/1973.) 5716. Ha a bíróság az elkövetés időpontjára tekintettel a feltételes szabadságra bocsátásra nézve a korábban hatályban volt törvényt alkalmazza, továbbra is irányadó az összbüntetésbe foglalással kapcso135