Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A másodfokú bíróság az 1970. november 20-án hozott végzésével a bejelentett fellebbezéseket elutasította. A főügyészségnek azt az indítványát, hogy a terhelttel szemben ne a feltételes szabadság kerüljön megszüntetésre, hanem a közkegyelmi rendelkezés hatályvesztését állapítsák meg, a másodfokú bíróság azzal az indokolással utasította el, hogy a terheltet 1970. február 17-én feltételes szabadságra bocsátották, mely október 16-án járt volna le, a terhelt tehát a közkegyelmi rendelet hatályba léptekor feltételes szabadságon volt, vele szemben a végrehajtási kegyelem alkalmazásra nem került, így az első fokú bíróság helyesen szüntette meg a feltételes szabadságot. Megállapítja továbbá a határozat, hogy az iratok között kegyelmi határozat nem található. A fenti határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1970. évi 7. sz. tvr. 1. §-ának (2) bekezdése szerint felére csökken a büntetése azoknak, akiket a bíróság jogerősen öt évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt. F. K. terheltet a járásbíróság 2 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A kegyelmi rendelet hatályba léptekor a terhelt feltételes szabadságon volt. Az állandósult ítélkezési gyakorlat szerint a feltételes szabadság a szabadságvesztés része, a büntetés egyik végrehajtási módja. A közkegyelmi rendelet hatálybaléptekor tehát a vádlottnak a büntetésből még volt ki nem töltött rész. Amennyiben nem töltött volna ki semmit, vagy csak a felét, akkor a fele részre illette volna meg a kegyelmi rendelkezés folytán az a kedvezmény, hogy azt nem kellett volna letöltenie. így viszont már kevesebb volt letöltetlen, mint a büntetés felerésze, s erre a részre illette meg a törvényi rendelkezés folytán a terheltet az a kedvezmény, hogy azt nem kellett letöltenie. A közkegyelem alkalmazása nem függ alakszerű bírói határozat meghozatalától, az a közkegyelmi rendelkezés alapján következik be. Amikor tehát a terhelt újabb bűncselekményt követett el, akkor az eljárt bíróságoknak nem a feltételes szabadságot kellett volna megszüntetniük, hanem a közkegyelmi rendelet folytán elengedett büntetés végrehajtását kellett volna elrendelniük. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozatoknak a feltételes szabadság megszüntetése vonatkozásában tett rendelkezését hatályon kívül helyezte és a közkegyelmi rendelet folytán elengedett büntetés végrehajtását rendelte el. (Legf. Bír. B. törv. III. 102/1972.) (7147.) 5714. Olyan szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetében, amelyeknél az egyes büntetések tartamánál fogva nincs helye feltételes szabadságra bocsátásnak, a kizárás felől az összbüntetési ítéletben kell rendelkezni. 1. A terheltet a járásbíróság az 1969. november 18. napján kelt ítéletével, illetve a megyei bíróság az 1970. január 13-án kelt végzésével elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopás miatt 6 hónapi — szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen letöltendő — szabadságvesztésre ítélte. A terhelt a büntetéséből a közkegyelemről szóló 1970. évi 7. sz. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése alapján 1970. március 25-én szabadult. 2. A járásbíróság az 1972. május 31-én hozott ítéletével, illetve a me133