Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lalt szabadságvesztések közül a leghosszabb tartamút gondatlan bűntett miatt szabták ki. (40/1973.) Részletesen: Btk. 72. §-nál. 39. § 5709. BK 489. sz. (BK 511., BH 1973. évi 8. sz.) 1. A feltételes szabadságra bocsátás általános szabálya, hogy — amennyiben a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése szerint ez nem kizárt — a határozott tartamú szabadságvesztésre jogerősen elitéltet, ha a szabadságvesztés kiállása során olyan magatartást tanúsít, amelyből alaposan arra lehet következtetni, hogy a büntetés célja (Btk. 34. §) további szabadságelvonás nélkül is elérhető: szándékos bűncselekmény esetén büntetése legalább háromnegyed részének, gondatlan bűncselekmény esetében pedig büntetése legalább kétharmad részének kiállása után a bíróság feltételes szabadságra bocsáthatja. 2. Ha az egy ízben szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltet szándékos bűncselekmény miatt ismét szabadságvesztésre ítélik — amennyiben büntetése kiállásától vagy végrehajthatóságának megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig öt év még nem telt el —, feltételes szabadságra nem bocsátható, kivéve, ha előző büntetése tekintetében mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól (Btk. 78. §). A gondatlan bűncselekmény miatt szabadságvesztésre elítélt feltételes szabadságra bocsátására a Btk. 39. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kizáró ok nem vonatkozik. Nem bocsátható viszont feltételes szabadságra, akit a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt elkövetett gondatlan bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre. 3. A Btk. 39. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt kizáró ok — a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedés — az olyan szándékos bűntett elkövetőjével szemben is alkalmazható, aki a feltételes szabadságra bocsátásból egyéb okból is kizárt. 4. Az összbüntetésbe foglalás szempontjából a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése szerint „quasi halmazati" büntetés a Btk. 39. §-ának az alkalmazása szempontjából egyszeri elítélésnek tekintendő. 5. Az olyan szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál, ahol az egyes jogerős ítéletekben kiszabott büntetések a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében egyrészt a Btk. 39. §-ának (1) bekezdésében, másrészt a (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alá esnek: a bíróság az összbüntetést megállapító ítéletében a feltételes szabadságra vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is hatályon kívül helyezi és az összbüntetés egész terjedelmére egységesen a kizáró rendelkezést alkalmazza. 6. A bíróságnak a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében az ítéletben akkor kell rendelkeznie, ha az elítélt a Btk. 39. § (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható. Vonatkozik ez az összbüntetést megállapító ítéletre is. Amennyiben viszont szándékos bűncselekmény és gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztést foglal összbüntetésbe, a bíróságnak akkor is rendelkeznie kell a feltételes szabadságra bocsátás127