Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

ben a terhelttel szemben a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is a Btk. 38/C. §-ának a) pontjában megjelölt végrehajtási módnál egy fokozattal szigorúbb végrehajtási mód kijelölése indokolt. A megállapított tényállás szerint ugyanis 1971. december 24-én a terhelt menetjegy nélkül szállt fel a vonatra és miközben az egyik kocsiban ismerőseivel beszélgetett, bekapcsolta a magnetofon-táskarádióját. A terhelt a jegyvizsgáló figyelmeztetése ellenére nem zárta el a rádiót, ezért a jegyvizsgáló kérte a terhelt jegyét, majd a személyazonossági igazolványát. Miután a terhelt azt válaszolta, hogy nincs jegye és nincs nála az igazolványa sem, a sértett felszólította őt, hogy menjen vele a forgalmi irodába. Miközben huzakodva kiléptek a vasúti kocsi peronjára, a terhelt kétszer arcul ütötte a sértettet. Az ütés következtében a sértett orrcsontja eltörött. A járásbíróság ezt megelőzően, együttesen elkövetett garázdaság bűntette miatt azért ítélte felfüggesztett szabadságvesztésre a terheltet, mert 1970. február 9-én éjjel a vonaton a társaival a vasúti fülkében utazó egyik utast szóváltás után feltűnően durva módon úgy összeverte, hogy a sértett enyhe fokú agyrázkódást szenvedett. A másodfokú bíróság a szigorúbb végrehajtási mód kijelölésénél helyesen hivatkozott arra, hogy a terhelt korábban is hasonló jellegű erőszakos bűncselekményt követett el, valamint arra is, hogy az elkövetési mód, a személyszállító vonatokon tettlegességben is megnyilvánuló garázda jellegű erőszakos magatartás társadalomra veszélyessége kiemelkedő. A terhelt fokozottabb személyi társadalomra veszélyességére nemcsak az a tény utal, hogy szabadságvesztés büntetés felfüggesztésének a hatálya alatt követte el az újabb bűncselekményét, hanem az a nagyfokú gátlástalanság is, ahogyan a hivatalos személy intézkedésével szembehelyezkedett, valamint az is, hogy a bíróság előtt sem mutatta a megbánás legkisebb jelét sem. Tévesen hivatkozott ellenben a másodfokú bíróság arra, hogy a terhelt fiatal kora ellenére már harmadízben állt a bíróság előtt, mert a terheltet a bíróság csak kétszer ítélte el. Mindezekre a körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság is úgy találta, hogy az erőszakos bűncselekményeket gátlástalanul elkövető terhelttel szemben — fiatalabb kora ellenére — a büntetés céljának megvalósítása érdekében az általánosan meghatározott szabadságvesztési fokozatnál egy fokozattal szigorúbb végrehajtási mód kijelölése indokolt; ezért a törvényességi óvást ebben a részben nem találta alaposnak. A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatoknak a terhelt feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. I. 721/1972. sz.) (145/1973.) 5708. Amennyiben az összbüntetés a háromévi szabadságvesztést meghaladja, és az alapítéletek egyikében szándékos bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés is szerepel, a Btk. 38/E. §-ának az alkalmazhatóságát fokozott mértékben kell vizsgálni, ha az összbüntetésbe fog126