Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

5 hónapi szabadságvesztésre ítélték; büntetését kitöltötte. Majd 1966. évben 2 rb. garázdaság miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, amely büntetéséből 1966. szeptember 26-án feltételes szabadságra bocsátották. Ennek tartama alatt követte el a legutóbb elbírált emberölési cselekményét. A terhelt 1966. december 5-én este egy vendéglőben bort és sört fogyasztott, és italtól közepesen befolyásolt állapotba került. Ugyanekkor a vendéglőben tartózkodott a 49 éves T. P. sértett, élettársával, K. Lval együtt. Nevezettek több mint 10 éve éltek közös háztartásban, együttélésükből két gyermek származott. A terhelt és a sértett csupán látásból ismerte egymást. Italozás közben a terhelt megjegyzést tett a sértett élettársára. 20 óra tájban a sértett és élettársa elhagyta az italboltot, s ugyanekkor a terhelt is kiment. Ügy érezte, hogy őt meglökték, ezért T. P.-t felelősségre vonta, és választ sem várva megütötte úgy, hogy az az út szélén levő árokba esett. Majd felkelt, durván káromkodott, mire a terhelt ismét megütötte. A sértett ezután felszállt egy arra haladó kocsira, hogy lakására menjen. K. I. az italbolt előtt maradt, és felelősségre vonta a terheltet, hogy miért bántotta a nála jóval idősebb és gyengébb élettársát. Beszélgetés alakult ki köztük, és végül békésen beszélgetve a sértették lakása felé haladtak. Odaérkezve látták, hogy T. P. a műút sarkán áll. K. I. hozzászaladt, és kérte, hogy menjen be a lakásába, de a sértett erre nem volt hajlandó. Amikor a terhelt is odalépett, a terhelt és a sértett között dulakodás kezdődött. A terhelt kicsavarta a sértett kezéből a nála levő 2 kg súlyú és 80 cm hosszúságú vasrudat. A dulakodás során T. P. többször a földre került, majd K. I. a segítségére sietett, de ő is többször az árok oldalára esett a terhelt ütései következtében. Amikor T. P. az egyik elesésből felemelkedett, a terhelt látni vélte, hogy annak kezében kődarab van. Ekkor felemelte a vasrudat, és azzal T. P. fejére sújtott. Az ütés a sértett koponyáját érte, az nyomban elesett, eszméletét vesztette. A terhelt ezután a helyszínről eltávozott. A nyomban kihívott mentők T. P.-t kórházba szállították, ahol koponyaműtétet végeztek rajta, majd 1967. február 25-én a sértett meghalt. Az elsőfokú bíróság az ítéletében rámutatott arra, hogy a terhelt cselekményének társadalomra veszélyessége, tárgyi súlya kiemelkedő. A terhelt kifogásolható, italozó életmódot folytatott, és fiatal életkora ellenére italos állapotban elkövetett garázda jellegű, erőszakos cselekmények miatt már két alkalommal ítélték szabadságvesztésre. Jelen cselekményét is hasonlóan italos állapotban, garázda motívumból követte el. A bíróság a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. Ugyanakkor azonban a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése alapján egy fokozattal enyhébb végrehajtási módot jelölt ki, a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Ezt azzal indokolta, hogy a terhelt fiatal ember^ ..aki csak italos állapotban tanúsít összeférhetetlen, garázda magatar87