Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tást, amelynek az elkövetett cselekmény is a következménye, egyébként azonban a munkában helytáll". Az ítélet ellen a terhelt és védője enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság e fellebbezéseket végzésével elutasította. Az enyhítést célzó fellebbezés elutasítását a Legfelsőbb Bíróság azzal indokolta, hogy a terhelt már két ízben állt büntetőeljárás alatt italos állapotban elkövetett, garázda jellegű cselekmény miatt. Még el sem telt az utolsó büntetéséből a feltételes szabadság tartama, amikor az előírt magatartási szabályokat megszegve újból kocsmába járt, és italos állapotában súlyos eredményt előidéző bűntettet követett el. A terheltre kiszabott szabadságvesztés szigorított börtönben történő végrehajtásának elrendelésére irányuló, a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett ügyészi indítványt azonban a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Érdemben törvényesnek találta, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt büntetését a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése alapján enyhébb büntetésvégrehajtási fokozatban rendelte végrehajtani. Emellett rámutatott arra is, hogy az 1966. évi 21. sz. tvr. 5. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a bíróságnak a Btk. 38/E. §-a alapján egy fokozattal szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási módot kijelölő rendelkezése ellen külön fellebbezésnek van helye. A fenti határozatok ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. A Btk. 38/E §-ának (1) bekezdése értelmében a bűnösségi körülményekre tekintettel a bíróság indokolt esetben — kivételesen — egy fokozattal szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási módot jelölhet ki. E törvényi rendelkezésből nyilvánvaló, hogy az elítélteknél a Btk. 38/A—D. §-aiban megjelölt büntetés végrehajtási fokozatoktól való eltérésre csupán indokolt esetben és kivételesen van lehetőség. Az e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás is hangsúlyozza, hogy az említett rendelkezés elvi alapja az, hogy előfordulhatnak olyan különleges esetek, ahol e mérlegelési lehetőségre szükség van. A Btk. 38/E. §-ának (2) bekezdése szerint enyhébb fokozat kijelölésére akkor kerülhet sor, ha a bűntett elkövetése alkalomszerű, vagy az elítélt személyi körülményeire, a bűntett indítékára és az elkövetési módjára tekintettel alaposan feltehető, hogy az elítélt átnevelése enyhébb végrehajtási fokozatban is elérhető. Az ügyben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Btk. 38/E. §-ában biztosított eltérés lehetőségének kivételes jellegét, de szem elől tévesztették e § (2) bekezdésében foglalt törvényi iránymutatást is. Az elsőfokú bíróság az általános szabálytól eltérést azzal indokolta ítéletében, hogy a terhelt egyébkénti magatartására figyelemmel a büntetésének börtönben történő végrehajtása elégséges vele szemben a kellő visszatartó hatás gyakorlására. A kellő visszatartó hatás elérése a büntetés kiszabásánál, nemkülönben a kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztésénél valóban előtérben álló követelmény. A szabadságvesztés végrehajtásának célja azonban az elítélt átnevelése (1966. évi 21. sz. tvr. 2. §). Ehhez képest a büntetés végrehajtási fokozat meghatározásánál, közelebbről az általánostól eltérő fokozat kivételes kije88