Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

bíróság vizsgálta azt is, hogy az Sz. J. által előterjesztett magánindítvány joghatályos-e. A Btk. 304. §-ába ütköző jogtalan használat miatt ugyanis a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés folytán büntetőeljárásnak csak magánindítványra van helye. A magánindítvány előterjesztésére a Btk. 28. §-ának (1) bekezdése értelmében a sértett a jogosult. A sértett fogalmát azonban a törvény nem határozza meg. A bírósági gyakorlatban általánosan elfogadott álláspont szerint: az a személy a sértett, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A motorkerékpárt annak tulajdonosa javítás végett adta át Sz. J.-nek. Sz. J.-t az általa átvett, majd a munkahelyének megközelítésére felhasznált és hosszabb ideig az utcán őrizetlenül hagyott motorkerékpárért felelősség terhelte. A vádlottnak az elbírálás tárgyául szolgált cselekménye tehát Sz. J. jogos érdekét sértette, következésképpen mint sértett a motorkerékpár jogtalan használata miatt joghatályosan terjesztette elő magánindítványát. (Szegedi Megyei Bíróság Bf. 697/1968. sz. (5979.) 4687. Gondnokság alá helyezés folytán korlátoltan cselekvőképes sértett jogosult a magánindítvány előterjesztésére. A magánvádló 1968. június 2-án postára adott és az elsőfokú bíróságnál június 3-án lajstromozott beadványában feljelentést tett rágalmazás miatt a terhelt ellen. Az elsőfokú bíróság előkészítő ülésen hozott végzésével a terhelt ellen rágalmazás miatt folyamatba tett büntetőeljárást büntethetőséget kizáró ok folytán megszüntette. A magánvádló a szóban forgó végzés ellen a törvényes határidőben fellebbezést jelentett be. A fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú végzés indokolása szerint a bíróság a magánvádlót cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. Az elsőfokú bíróság 1968. július 1-én hozott végzésében felhívta a magán vádló gondnokát, hogy gondnokoltja érdekében 15 nap alatt terjesszen be magánindítványt, mert ha ennek a felhívásnak nem tesz eleget, a bíróság a gondnokság alá helyezett panasza folytán a rágalmazás miatt folyamatba tett büntetőeljárást joghatályos magánindítvány hiányában megszünteti. Az adott esetben az a kérdés várt eldöntésre, hogy a magánvádló által előterjesztett magánindítvány joghatályos-e vagy sem. A fellebbezéssel megtámadott végzés nem adta ugyan közelebbi indokát annak, hogy az elsőfokú bíróság miért nem tekintette a magánvádló magánindítványát joghatályosnak, a végzés indokolásának egészéből kitűnőleg azonban azért, mert a magánvádlót gondnokság alá helyezték. A másodfokú bíróság nem tette magáévá az elsőfokú bíróság álláspontját. Kétségtelen, hogy a magánvádló cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll. A Ptk. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez — ha jogszabály kivételt nem tesz — törvényes képviselőjének beleegyezésé vagy utólagos jóváhagyása szükséges. A (2) bekezdés a) pontja szerint pedig a korlátozottan cselekvőképes 61