Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
személy törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja. A Ptk.-nak most idézett rendelkezésével összhangban a Btk. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a magánindítvány előterjesztésére a sértett, ha a sértett korlátoltan cselekvőképes, törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag törvényi képviselője jogosult. A Btk.-nak ez a rendelkezése tehát nem hagy kétséget aziránt, hogy abban az esetben, ha a sértett (magánvádló) korlátoltan cselekvőképes, mind önmaga, mind törvényes képviselője, — ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Az elsőfokú bíróság tehát a fentebb idézett törvényi rendelkezésekre nem volt figyelemmel végzésének meghozatalánál. A másodfokú bíróság a kifejtettek alapján a magánvádló magánindítványát joghatályosnak találta. A bírósági gyakorlat is a fentieknek megfelelően alakult. Utal itt a másodfokú bíróság a BJD-ben 2478., illetve 174. sz. alatt közzétett eseti döntésekre. Az utóbbival kapcsolatban azonban megjegyzi, hogy a Btk. változtatott a teljes cselekvőképtelenség esetéről szóló korábbi rendelkezésen; hatályát vesztette a Btá. 21. §-ának az a rendelkezése, amely cselekvőképtelenség esetén nem zárta el magát a sértettet a magánindítvány előterjesztésétől. A szóban forgó eseti döntés a Btk. hatálybalépése előtti időre esik. A Btk. miniszteri indokolásának ide vonatkozó része szerint nem szorul magyarázatra, hogy indokolatlan a cselekvőképtelen személyt ilyen jog gyakorlásával felruházni. Összegezve a fent kifejtetteket: az elsőfokú bíróság részéről eljárási szabálysértés történt, amely a határozatra lényeges kihatással volt, a magánvádló törvényes jogait nem gyakorolhatta, és ez az ügy helyes elbírálását akadályozta. Ezért a másodfokú bíróság a Be. 269. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Be. 256. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXV. 4640/1968. sz.) (6069.) 29. § 4688. A sértettnek a kórházban történt kihallgatása során a nyomozóhatóság tagja előtt tett nyilatkozatát joghatályos magánindítványnak kell tekinteni. Az 1967. december 4-én kelt büntető feljelentés szerint a városi és járási rendőrkapitányság feljelentést tett K. E. ellen súlyos testi sértés miatt. A feljelentésben foglaltak szerint K. E. 1967. nyarán megismerkedett P. M. sértett budapesti lakos leányával, R. K.-néval, aki elhagyta férjét és családját, és közös háztartásba lépett K. E.-vel. P. M. 1967. december 4-én felkereste leányát, és szemrehányást tett neki. Ez alkalommal otthon tartózkodott K. E. is, aki vitába keveredett P. M.-mel, akit meg akart ütni. P. M. az udvarra menekült. Ekkor K. E. 62