Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

gyámhatóságot avégett, hogy az a magánvádló részére ideiglenes gondnokot rendeljen ki, akinek mint a magánvádló törvényes képviselőjének nyilatkoznia kell, hogy a vádlottak ellen a magánvádló feljelentései folytán indított büntetőeljárás folytatását kívánja-e. A megkeresett gyámhatóság az 1967. november 9-én kelt átiratában azt közölte az elsőfokú bírósággal, hogy a magánvádló lakhelyén ideiglenes gondnoki tisztségre senkit sem tudnak javaslatba hozni, mert azt a magán vádló perlekedő természete miatt senki sem vállalja. Ezért, továbbá, mert — álláspontja szerint — a Ptké. 44. §-a alapján kirendelt ideiglenes gondnok jogköre nem terjedne ki arra, hogy az elmebeteg magánvádló törvényes képviseletét ellássa, a gyámhatóság a magánvádló részére ideiglenes gondnokot nem rendelt ki, ellenben javasolta a magánvádlóval szemben a végleges gondnokság alá helyezési eljárás megindítását. A gyámhatóság 1968. január 2-án a járásbíróságon keresetet is terjesztett elő a magán vádló végleges gondnokság alá helyezése iránt. A járásbíróság 1968. január 22-én a magánvádlót nem jogerősen cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az elsőfokú bíróság ezt követően 1968. január 24-én a vádlottak ellen a magánvádló feljelentései folytán indított büntetőeljárást a Be. 178. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján felfüggesztette azzal az indokkal, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elbírálása a magánvádló gondnokság alá helyezése iránt indított eljárás során a polgári bíróság által hozandó határozattól függ. Az elsőfokú bíróság végzése ellen, a magán vádló jogi képviselője útján fellebbezést jelentett be a büntetőeljárás felfüggesztése miatt, a végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az eljárás tovább folytatására utasítása végett, mert a feljelentések megtételekor a magán vádló gondnokság alá helyezése iránti eljárás folyamatban nem volt, következésképpen a feljelentéskor előterjesztett magánindítvány joghatályos, s a büntetőeljárás folytatása semmiféle előkérdéstől nem függ. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az elbírálás tárgyát alkotó könnyű testi sértések miatt a Btk. 257. §-ának (7) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés folytán csak magánindítványra van helye büntetőeljárásnak, magánindítvány előterjesztésére pedig a Btk. 28. §-ának (1) bekezdése alapján a sértett, illetve ha a sértett cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője jogosult. A magánvádló elmebetegsége miatt már 1967 nyarán is képtelen volt akaratának megfelelő magatartás tanúsítására, ennek folytán ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett. A Ptk. 17. §-a szerint gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Következésképpen a magánvádló már a feljelentések megtételekor, a gondnokság alá helyezése iránti kereset benyújtása előtt sem terjeszthetett elő hatályos magánindítványt. A magán vádló által sérelmezett s orvosi látleletekkel alátámasztott, valamint a feljelentésben megnevezett tanúkkal bizonyítani kívánt cselekmények miatt a joghatályos magánindítvány előterjesztésére és az annak alapján lefolytatandó büntetőeljárásban a magánvád képviseletére a cselekvőkép59