Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

cselekménnyel kapcsolatban ennek ellenére egyrendbeli könnyű testi sértés miatt ezzel a vádlottal szemben a vádat kiterjesztette. A magánindítványt attól a naptól számított 30 nap alatt kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűntett elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. Jelen esetben a 30 napos határidő attól az időponttól számít, amikor a sértett a tárgyaláson tudomást szerzett arról, hogy őt a fia, az I. r. vádlott bántalmazta. A sértett azonban ekkor nemhogy magánindítványt nem terjesztett elő, hanem a korábban előterjesztett „vádját" elejtette, és nem kívánta a fia megbüntetését. Jóllehet, bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetővel szemben hatályos [Btk. 29. § (4) bek.], a IV. és V. r. vádlott azonban, akikkel szemben a sértett magánindítványt terjesztett elő, nem voltak a cselekmény elkövetői, s minthogy az I. r. vádlott felelősségre vonását az anyja nem kívánta — figyelemmel arra, hogy a könnyű testi sértés miatt büntetőeljárásnak csak magánindítványra van helye [Btk. 257. § (7) bek.] —, az elsőfokú bíróság e vád tekintetében a szükséges magánindítvány nélkül járt el. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. vádlott bűnösségét könnyű testi sértésben megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az e cselekmény miatt indított eljárást a Btk. 19. §-ának g) pontjában foglalt büntethetőséget kizáró okból megszüntette [Be. 244. § e) pont és 246. § (1) bek.]. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság még arra is, hogy hatályos magánindítvány mellett sem kerülhetett volna sor a vádlott bűnösségének könnyű testi sértésben való megállapítására. Az elfogadott tényállásból kitűnően ugyanis a vádlott nem szándékosan bántalmazta az anyját, hanem e cselekményét a kellő körültekintést elmulasztva, csupán gondatlanul követte azt el (Btk. 17. §). Minthogy pedig a könnyű testi sértésnek gondatlan alakzatát a Btk. nem rendeli büntetni, így az említett esetben is a Be. 226. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a vádlott felmentendő lett volna, mert nem követett el bűntettet. (Legf. Bír. Bf. IV. 125/1968. sz.) (5727.) 28. § 4685. A magánindítványt előterjesztő sértett cselekvőképtelensége esetén követendő eljárás. A magánvádló 1967. június 29-én és 1967. július 19-én feljelentést tett a vádlottak ellen, mert 1967. június 25-én, illetve 1967. július 9-én az udvarban közösen megverték, s mindkét alkalommal véraláfutásos, hámhorzsolásos sérüléseket okoztak neki. Az elsőfokú bíróság a két ügyet egyesítette, 1967. augusztus 7-én megtartotta a személyes meghallgatást, és az 1967. október 2-án tartott tárgyaláson ismertette a magánvádló ellen becsületsértés miatt folyamatban volt bűnügy iratai közt levő 1967. július 15-én kelt orvosszakértői véleményt. Az orvosszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a magánvádló elmebeteg, ezért a tárgyalást elnapolta, s megkeresni rendelte a járási tanács vb igazgatási osztályát mint 58