Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

megrepedt, ez erős fájdalmat okozott. Ezért a terhelt védekezésből harapni kezdte a sértett ujjait. A sértett a harapás következtében fertőzést szenvedett, s emiatt a jobb kéz középső ujját amputálni kellett. Az okozott sérülés gyógy tartama 42 nap volt, és maradandó testi fogyatékosságot eredményezett. A sértett a terhelt ütéseitől, részben a földre esés következtében még 8 napon belül gyógyuló hámhorzsolásokat is szenvedett. A terhelt sérülései is 8 napon belül gyógyultak. A járásbíróság jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet könnyű testi sértés miatt 600 Ft pénzbüntetésre ítélte, amelyet meg nem fizetés esetére 25 Ft-onként egy-egy napi szabadságvesztésre rendelt átváltoztatni. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A megalapozott tényállás szerint a tettlegességet a terhelt kijelentése vezette be, amelyre a sértett igen durván válaszolt, sőt a nyitott ablakon keresztül vasdarabokat dobált a terhelt felé. A terhelt a sértő kifejezéseket viszonozta. E kölcsönös szóváltás és sértegetés után a terhelt már a lakása felé távozóban volt, amikor a cselekménysorozat második része — a tettlegesség — a sértett részéről kezdődött. A tettlegesség során a terhelt egész magatartása védekező jellegű volt. Védekezett, amikor a sértettel dulakodott, miközben a földre kerültek, s védekezett akkor is, amikor a sértettet a szemén megütötte, és az ujját megharapta. A dulakodást megelőzően a sértett volt a támadó, s az ütést megelőzően is ő támadott karóval, és ő feszítette ki kezével a terhelt száját. A jogtalan támadó tehát mindvégig a sértett volt, a terhelt a Btk. 25. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogos védelemben cselekedett. Ezen védekezése szükséges volt, és arányban is állott a jogtalan támadással. A sértett az összes sérülését akkor szenvedte el, amikor a terhelt jogos védelmi helyzetben volt. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem zárta el a terheltet a jogos védelemtől az sem, hogy ő használt először sértő kifejezést. A szóbeli becsületsértés elkövetőjét ugyanis — ha magatartása nem tettlegességet provokáló jellegű — a sértő magatartás ténye nem zárja el attól, hogy a becsületsértést az élete vagy testi épsége ellen irányuló támadással viszonzó sértettel szemben jogosan ne védekezhessék a támadás elhárításához szükséges mértékig (BJD 3622.). E támadást ugyanis nem tette jogossá, hogy az előző kölcsönös sértegetést a terhelt kezdeményezte. Ha ilyen kölcsönös sértegetés kölcsönös verekedésbe torkollik, akkor is a jogos védelmet az zárja ki, hogy a kölcsönös verekedésben részt vevők mindegyike jogtalanul támadó (BJD 2473). Ezzel szemben az irányadó tényállás szerint a terhelt erőszakos cselekménye kizárólag a sértett, illetve élettársa kezdeményezte tettlegesség elhárítására, illetve az azzal szembeni védekezésre szorítkozott. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a terhelt által okozott, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket elkülönítve értékelte a sértett ujjának megharapásából származó, 8 napon túl gyógyuló sérüléstől, és azt állapította meg, hogy a 8 napon túl gyógyuló sérülés tekintetében a ter56