Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

adott helyzetben a sértett magatartása a jelenlevő személyeket közvetlenül fenyegető volt, és annak elhárítása szükségesnek mutatkozott. Az irányadó tényállás szerint a sértett már előzőleg szóváltásba került az egyik jelenlevővel, később pedig fenyegető jellegű kijelentést tett. Barátja nyilvánvalóan nem békés szándékkal hívta ki az udvarra a békítőleg közbelépő rendezőt, s így feltétlenül indokolt volt a másik rendezőnek — a segédrendőrnek — az a ténykedése, hogy őt a helyiségből eltávolítsa. Nem volt tehát szó a sértett barátjának a bántalmazásáról, így minden elfogadható ok nélkül vette elő a sértett a nyitott zsebkését, és foglalt el olyan helyzetet, ami — azon túlmenően, hogy a rendbontást kötelességszerűen elhárítani igyekvő egyik rendező ténykedését akadályozta — arra utalt, hogy a testi épségre különösen veszélyes eszközt használni is akarja. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a sértett ital hatása alatt állott, ezenkívül a jelenlevők is hasonlóan italosak voltak; ilyen állapotban az emberek az egyébként elvárható megfontoltság nélkül indulati hatások alatt cselekednek. Még ha a sértett „feltételesen" tette is meg fenyegető jellegű kijelentését, magatartását az adott helyzetben — figyelemmel az előzményekre és a mulatságon jelenlevő személyek számára is — korántsem lehetett veszélytelennek tekinteni, hanem az közvetlenül fenyegető volt, legalábbis a közelében állókra. Feltétlenül szükségessé vált tehát a közbelépés az ilyen esetekben gyakran előforduló tömegverekedés megakadályozása érdekében, ami elsősorban a rendezői feladatot ellátó személyek kötelessége volt. A vádlott és rendezőtársa először békésen igyekezett a sértettől a kést elvenni, de ez nem vezetett eredményre, a sértett továbbra sem hagyott fel fenyegető fellépésével. Ilyen körülmények között a vádlottnak nem maradt más választása, mint amit tett. A késsel felfegyverzett és annak használatát kilátásba helyező sértett leszerelésére egyéb módon — legalábbis a sértettre nézve kevésbé veszélyesen — aligha kerülhetett volna sor. Nem tekinthető tehát szükségtelennek és aránytalannak a vádlottnak az a tevékenysége, hogy a sértettet elgáncsolta, majd egyik lábával a kést tartó kezére lépett, másik lábával pedig egyidejűleg térdelő helyzetben mintegy ,,ráhuppant" a sértett mellére. A kifejtettek szerint tehát a vádlott a mások személyét közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítása érdekében, vagyis jogos védelemben — a szükséges mértéket meg nem haladó módon — cselekedett, s ezért a Btk. 25. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében nem büntethető. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet az alaposnak bizonyult védelmi fellebbezések folytán a Be. 258. §-a alapján megváltoztatta, és a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. II. 940/1968. sz.) (6048.) 4* 51