Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

4678. Ha a jogtalan támadás során kerül a megtámadott kezébe a nyitott zsebkés, s azzal a támadás elhárítására aránytalan sérelmet okoz — előtérbe kerül, hogy a célszerű védekezés felismerésére menthető indulatában képes volt-e. A vádlott élettársával, a vele haragos viszonyban levő R. J. pedig L. K. és B. L. társaságában a késő esti órákban italozás után a kisvendéglőből ugyanazon az útvonalon indult haza. Útközben, amikor a vádlott és élettársa R. J. és társai mellett elhaladt, R. J. odaszólt a vele egy társaságban levő B. L.-nek: „most kéne megverni". B. L. azonban erre nem volt hajlandó, miért is R. J. arra utalással, hogy neki felfüggesztett büntetése van, tovább biztatta B. L. sértettet, verje meg a vádlottat, mivel annak reá nézve következménye nem lesz. Mindezeket hallotta a vádlott, de R. J. kijelentésére megjegyzést sem tett, és folytatta útját. R. J. ilyen vádlotti magatartás ellenére tovább ösztönözte társát a verekedésre, majd társaival együtt a vádlott után is futott, miközben durván káromolva a vádlottat, azt kiáltotta neki: ..állj meg, most meghalsz." Amikor R. J. és társai a vádlottat és élettársát már utolérték, a vádlott megállt. R. J. nyomban a vádlottra támadt, s ekkor is arra biztatta a sértettet, hogy ő is üsse a vádlottat. A sértett még ekkor is előbb igyekezett R. J.-t és a vádlottat szétválasztani, de később ő is a vádlottra támadt, és azt ott ütötte, ahol érte. Ütései elől a vádlott — anélkül, hogy azokat viszonozta volna — egy fa tövébe leguggolva védekezett, de a sértett ebben a helyzetben is tovább ütlegelte. Ekkor a vádlott élettársa a vádlott nyitott zsebkését annak a kezébe csúsztatta. A guggoló helyzetből felemelkedő vádlott továbbra is arra kérte a sértettet, hogy hagyja abba a bántalmazását, és mivel ennek ellenére az tovább ütlegelte őt, a vádlott a 8 cm pengehosszúságú zsebkéssel előbb nagy erővel csapott B. L. jobb mellkasára, majd ismételten a késsel csapott felé, amikor is a sértett maga elé emelte a bal karját, s így a szúrás a bal alkart érte. A jobb mellkasfélbe behatoló szúrás átvágta a II. bordát, és kb. 1 hónap alatt gyógyuló bevérzést — míg a második szúrás 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A helyesen megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelelően állapította meg, hogy az elkövetett cselekmény a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölésnek a Btk. 9. §-a szerinti kísérletét jogos védelmi helyzetben valósítja meg, a jogtalan támadás elhárításának szükséges mértékét a vádlott túllépte, e mérték felismerésében azonban őt ijedtsége és menthető felindulása csak korlátozta. Ezért bűnösségét megállapította és őt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság behatóan vizsgálta, vajon a vádlott jogos védelemben a jogtalan támadás elhárításához szükséges tevékenységet fejtett-e ki, avagy azt ijedtsége, menthető felindulása folytán túllépte, s ez utóbbi esetben a felismerésében csupán korlátozta-e avagy képtelenné tette őt a támadás okozta indulata. Az elsőfokú bíróság szerint is a vádlott elismerésre méltó önmérsék52