Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

ját a feje fölé emelt kezében tartva azt kiabálta, hogy ne bántsák a barátját, mert ő azt az utolsó csepp véréig megvédi, és kiáll mellette. Ekkor a sértetthez lépett a vádlott, valamint a segédrendőr, és felszólították, hogy tegye el a bicskát. Mások pedig a többieket tartották vissza, nehogy a vádlotthoz és a sértetthez menjenek. A sértett a felszólítás ellenére sem tette el a jobb kezében levő, mintegy 20 cm hosszú nyitott zsebkést, mire a vádlott őt elgáncsolta, majd egyik lábával a sértett bicskát tartó jobb kezének csuklójára lépett, másik lábával pedig „ráhuppant" a sértett mellkasára. Ebben az időben más személyek is odaértek, és többször megütötték és megrúgták a földön fekvő sértettet. A vádlott a sértett kezéből a zsebkést kivette, majd annak a rendezőnek adta át, aki segédrendőr is. Amikor a bicska már kikerült a sértett kezéből, a segédrendőr szólt a jelenlevőknek, hogy ne bántsák a sértettet. A későbbi orvosi, illetve kórházi vizsgálatok során megállapították, hogy a sértett XI. bordája eltörött, s ezenkívül más sérülései is voltak. A sérülések közül a bordatörés keletkezett csupán a vádlott magatartása folytán, nevezetesen akkor, amikor egyik lábával térdelő helyzetben „ráhuppant" a sértett mellkasára. Ennek gyógytartama 28 nap volt. Az elsőfokú bíróság ilyen tényállás mellett gondatlanul elkövetett súlyos testi sértésben állapította meg a vádlott bűnösségét. Álláspontja szerint a vádlottnak nem állt szándékában, hogy a sértettnek testi sértést okozzon. Szándéka csak az volt, hogy tőle a nyitott zsebkést — mellyel fenyegetőzött ugyan, de senkit közvetlenül nem támadott meg — elvegye. Amikor azonban ennek véghezvitele végett elgáncsolta a nyitott zsebkést még mindig kezében tartó sértettet, majd annak kezére lépett, másik lábával pedig teljes testsúlyával, térdelő helyzetben „ráhuppant" annak mellkasára — számolnia kellett azzal, hogy a sértettnek testi sértést, esetleg súlyos testi sértést okozhat. Ez a ténykedése ezért gondatlan magatartás. A járásbíróság a védelemnek a jogos védelemre való hivatkozását alaptalannak találta. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a sértett csak feltételesen tett olyan kijelentést, hogy ha barátját bántalmazzák, ő azt megvédi. De egy helyben állt, senkit sem támadott, és közvetlen támadásától nem is kellett tartani. így a vádlottat sem fenyegette a sértett közvetlen támadása. A sértett csupán a vádlott felhívásának nem tett eleget, hogy ti. a bicskát tegye el. Ennélfogva a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben akkor, amikor a bicskát kezében tartó sértettet megtámadta, őt elgáncsolta, és a földre lökte. A megyei bíróság nem tette magáévá a járásbíróságnak a jogos védelem kérdésében elfoglalt álláspontját. A Btk. 25. §-ának (2) bekezdése szerint jogos védelemben cselekszik, akinek cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Az kétségtelen, hogy a sértett részéről támadás még nem történt, ámde a jogos védelmet a jogtalan támadással való közvetlen fenyegetettség is megalapozza. A másodfokú bíróság megítélése szerint pedig az 50