Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tal. Azt vetették a szemére, hogy hamis vallomást tett az ügyükben, és ezért kell nekik börtönbe menni. A vádlott tiltakozott ez ellen. Erre V. F. felugrott, és rátámadt a vádlottra. A vádlott védekezésképpen szintén felugrott a székről, és kivette a zsebéből a már említett kését, hogy ezzel elrettentse támadóját. A vádlottnál lényegesen erősebb fizikumú V. F. elkapta a vádlott egyik karját, és az asztal alá teperte őt, s amikor az asztal alá esett, a földön rugdosni kezdte. Az ebédlőben tartózkodó gondozottak közül egyik odament V. F.-hez, és kérte, hogy hagyja abba a vádlott bántalmazását, de az durván elzavarta. Ezután senki sem mert beleavatkozni a történtekbe. A vádlott magatehetetlenül tűrte a további bántalmazást. Majd K. Gy. is odament, és ő is rugdalta a vádlottat. K. Gy. sértett többször belerúgott a védekezésre képtelen, sebektől vérző vádlott fejébe. Miután a vádlott bántalmazását abbahagyták, K. Gy. és V. F. befejezte az ebédet, és eltávoztak az ebédlőből. Távozás közben V. F. odament a vádlott asztalához, és még egyszer belerúgott a földön fekvő vádlottba. A vádlott a fején, karjain, kezén és mellkasán egész sor — 8 napon belül gyógyuló — sérülést szenvedett. Figyelemmel azonban a bántalmazások módjára, a sérülések jellegére, a vádlottat ért támadás életveszélyes volt. A vádlott — miután lemosta magáról a vért — anélkül, hogy az illetékeseknek panaszt tett volna, a községbe távozott, majd pedig V26 óra tájban elment az italboltba. Ott találta K. Gy. sértettet, aki a délelőtti italozás következtében még mindig ittas állapotban ment el délután az italboltba. K. Gy. a délután folyamán 2 pohár bort ivott meg, majd az italboltvezető — ittassága miatt — megtagadta kiszolgálását, és kb. 6 és 7 óra között eltávolította az italboltból. A vádlott 5 dl bort ivott meg az italboltban, és kb. V48 óra tájban távozott onnan, s az utcán haladt a szociális otthon felé. A sértett az italboltból történt kiutasítása után az utcán várakozott mindaddig, amíg észre nem vette, hogy a vádlott elindult az italboltból. A vádlott előtt haladt az utcán, és többször visszatekintve figyelte őt. Szándékában állt megtámadni a vádlottat, és ezért többször megállt, hogy támadásra alkalmas helyet keressen. Végül is az egyik ház előtt a járda szélén megállt. Amikor a vádlott közvetlen közelébe ért, minden szóváltás nélkül megtámadta, ököllel homlokon ütötte. Az ütés következtében a vádlott térdre rogyott, de nyomban felugrott. A sértett ekkor hasonló ütéssel ismét fejbe verte a vádlottat. Az ütés következtében a vádlott megtántorodott, és bizonytalan léptekkel több métert hátrált a szomszédos ház előtt levő villanyoszlop közelébe. A sértett ezután sem hagyott fel támadásával, ezért a vádlott bal kézzel kivette a jobb oldali belső zsebében levő fanyelű kését, azt áttette a jobb kezébe. A kést úgy tartotta, hogy pengéje a kisujjánál állt ki. A kést tartó kezét felemelte mellmagasságba, hogy támadóját elrettentse magától. A sértett jól látta, hogy a vádlottnál kés van. Támadásával ennek ellenére sem hagyott fel, a hátratántorodott vádlottat a villanyoszlopnál megközelítette, és ököllel harmadízben is a fejére sújtott. A vádlott, akinek kést tartó jobb keze a most leírt támadás idején bal 47