Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

nagyobb részét gondozási díjra befizeti. A megmaradó havi 350 Ft felett szabadon rendelkezik. Ezenkívül kisebb mellékjövedelme is van, mert egyes házaknál kisebb munkákat végez, továbbá fafaragású játékokat készít, és azokat eladja. Rendszeres látogatója a községben levő italboltnak, ahol kisebb mennyiségben szeszes italt fogyaszt, hetenként többször is. Szereti ugyan az italt, de lerészegedni csak kivételesen szokott. Életvitele kifogástalan, egész életében dolgozott, büntetve soha nem volt. A szociális otthonnak 330 gondozottja van, többségükben magas korúak. Vannak azonban köztük viszonylag fiatal életkorúak is, akik kisebb szellemi fogyatékosságuk miatt vagy más okból kerültek az otthonba. A gondozottak között gyakoriak a veszekedések, sőt tettlegességek, mert kevés az ápoló személyzet. Az idős, gyenge fizikumú gondozottak eléggé ki vannak szolgáltatva a fiatalabb vagy erősebb fizikumú társaiknak. A vádlott csendes, magába zárkózott egyéniség; kerüli a vitákat, veszekedéseket. Barkácsoló ember, aki a faragáshoz használt kést állandóan belső zsebében hordja. Többször előfordult, hogy ha valamelyik gondozott társa ok nélkül megtámadta vagy fenyegette, előrántotta kését, és azzal riasztotta el támadóját. Az otthon gondozottja volt K. Gy. sértett is, aki 1952-ben került oda szellemi korlátozottsága miatt. A vádlottnál fizikailag erősebb 47 éves sértett gyakran italozott, lerészegedett, s ilyenkor rendszeresen veszekedést kezdeményezett a többi gondozottal. Az otthon lakóinak többségéhez képest jóval fiatalabb és erősebb sértett állandóan kötekedett a társaival, többet közülük megvert. Az idősebbek féltek tőle, jóllehet testi fogyatékossága is volt. A sértett április 15-én K. J. gondozottat ököllel oly súlyosan bántalmazta, hogy annak súlyos testi sértést okozott. Emiatt vádiratot nyújtottak be ellene, és ügyét a sz.-i járásbíróság tárgyalta május 30-án és június 4-én. Ugyanabban az ügyben szerepelt ugyancsak vádlottként V. F. gondozott is, aki szintén bántalmazta az egyik gondozott társát. Az ügyben tanúként hallgatták ki a vádlottat is, akire emiatt K. Gy. és V. F. megneheztelt. K. Gy. már a nyomozás során kijelentette a nyomozó előtt, hogy „el fogja látni a baját". A május 30-i tárgyalás után pedig a szociális otthon udvarán léccel leütötte a vádlottat. Ezt követően K. Gy. és V. F. heteken át szinte állandó jelleggel üldözte és fenyegette a vádlottat. Többször felelősségre vonták, azt hangoztatták, hogy hamis tanúvallomást tett ügyükben. Üzengettek neki, hogy majd elintézik. Emiatt a vádlott állandó félelemben élt, és több ízben panaszt tett a rendőrőrsön. A rendőrség többször figyelmeztette K. Gy.-t, hogy hagyjon fel fenyegetéseivel. A fentebb ismertetett bűnügyben K. Gy.-t 4 hónapi, V. F-et 5 hónapi szabadságvesztésre ítélték súlyos testi sértés miatt. Büntetésük megkezdése végett július 4-én kellett jelentkezniük a bíróságnál. A felhívás kézhezvétele után, július 2-án K. Gy. V. F,-fel együtt lerészegedett, és késve érkeztek vissza az otthonba az ebédhez. Az ebédlőben közös asztalhoz ültek. A vádlott egymaga ült egy másik asztalnál. Az ital hatása alatt levő K. Gy. és V. F. vitát kezdeményezett a vádlot46