Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

Az elszállítandó pozdorja-szalmacsomó mellé beállva, a terhelt leszállt az ülésről, és a kalapáccsal lenyitotta a kocsi bal oldalát. A kalapácsot visszatette az ülés alá, majd egy négyágú villával rakodni kezdett. A sértett nem szállt le a kocsiról, hanem ülve maradva azt ajánlotta, hogy ne dolgozzanak, hanem menjenek el az italboltba. Erre a terhelt nem volt hajlandó, mire a sértett elindította a lovakat. Pár lépés után a terhelt megállította azokat, a kocsit visszaállította korábbi helyére, és a kocsi ülésétől körülbelül egy méterre, a kocsi bal oldalán, a kocsin ülő sértettnek háttal állva, villává rakta a kocsira a pozdorját. A sértett sérelmezte, hogy nem mentek el az italboltba, és a fogát csikorgatta, káromkodott, s kijelentette, hogy szétveri még az istent is. A terhelt nevetett e kijelentésén, nem vette komolyan. A sértett észrevette, hogy a terhelt kineveti, mire az ülésen ülve, fél fordulattal a terhelt felé fordulva, bal könyökével az ülés támlájára támaszkodva, a leengedett és mozdulatlan jobb kezében az ülés alól elővett kalapácsot tartva, a terhelt anyját trágár módon szidalmazta. Erre a terhelt a sértett felé fordult, meglátta, hogy mozdulatlan jobb kezében kalapácsot tart, erre megijedt, és a vasvillával — közepesnél nagyobb erővel — a sértett fejére ütött. Az ütés a fejtetőn 2 cm hosszú repesztett, valamint a jobb halánték felett egy 5 cm hosszú, csontig hatoló repesztett sérülést okozott. Az utóbbi helyen az ütés következtében a jobb szem külső felén 0,2 milliméteres benyomatos csontrepedés keletkezett. A sértett enyhébb fokú agyrázkódást szenvedett. Megfelelő gyógykezelés után 1968. július 7. napján panaszmentesen bocsátották el a kórházból. Sérüléseinek tényleges gyógytartama 28 napra tehető. A terhelt — aki orvoshoz akarta vinni a sértettet sérülésével — a sértettel az eset után is jó viszonyban maradt. A sértett továbbra is a terheltnél dolgozik, aki kártérítés címén már legalább 1000 forintot fizetett önként a sértettnek. Az elsőfokú ítéletben kifejtett álláspont szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, a személyét fenyegető támadás elhárításának szükséges módját és mértékét azonban ijedtségtől korlátozottan tévesen ítélte meg, és ennek következtében okozott a fenyegető veszéllyel arányban nem álló sérülést a sértettnek. Ezért a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének második fordulatára figyelemmel, a Btk. 69. §-ának alkalmazásával szabta ki a szabadságvesztést. Figyelemmel a terhelt büntetlen előéletére, megbánására, a kár önkéntes részbeni megtérítésére, a sértett kihívó magatartására, továbbá arra, hogy a sértett a megbüntetését nem kívánta, és jelenleg is nála dolgozik, a büntetés végrehajtását felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által a jogos védelmi helyzet megállapítása miatt, a büntetés súlyosítása és a felfüggesztés mellőzése végett bejelentett fellebbezési óvást elutasította. A végzés indokolása szerint a megállapított tényállásból tévesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett. Jogos védelmi helyzet a valóságban nem állott fenn, mert a sértett nem akart támadni. A terhelt — a hely42