Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

mért a sértett fejére, illetve nyaki és vállrészére. A szúrás a sértettet a bal kulcscsont középső harmadában érte, és a csonton megakadt, a csont felett 2 cm hosszú élesszélű sebzést okozott. Ezt követően a terhelt zsebkésével kaszabolásszerűen vagdalkozott a sértett felé, és annak bal alkarján a könyök tájon és a csukló felett sérüléseket okozott. A bántalmazás következtében L. M. a földre tenyerelt. Ezt észrevette a hátrább haladó H. Gy. katonatársa, aki odafutott társához, és azt segítette felállni. Eközben az akkor is vagdalkozó terhelt zsebkésével H. Gy. sértettet a bal kulcscsont feletti árokban megvágta. Ez ösztönszerűen felkapta a bal kezét, mire a terhelt a csukló felett zsebkésével megvágta. Amikor H. Gy. „megszúrtak!" felkiáltását K. Gy. katonatársa is meghallotta, meggyorsította lépteit. Látva, hogy a terhelt a lakása bejárati ajtaja felé hátrál, ezt meg akarta akadályozni. A terhelt ekkor feléje csapott, és bár a sértett igyekezett elugrani, azt zsebkésével az ajkán megsebezte. A terhelt ezután bemenekült a lakásba. Mindhárom sérültet kórházba szállították, és onnan H. Gy.-t és K. Gy.-t 6 nap után, L. M.-t pedig 13 nap után bocsátották el. A sérülések 8 napon belül gyógyultak. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a terheltet az említett bűntett miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette. A másodfokú bíróság a terhelt beszámítási képességével kapcsolatban részbizonyítást vett fel, az Igazságügyi Orvosszakértői Irodától szakvéleményt, majd pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától felülvizsgálati véleményt szerzett be. Az ezekben foglaltakat magáévá téve, a másodfokú bíróság az ítéleti tényállást a terhelt beszámítási képességével kapcsolatban azzal egészítette ki, hogy a terhelt cselekményét olyan patológiás (kóros) részegség állapotában követte el, amelyben képtelen volt magatartása társadalomra veszélyes következményeinek a felmérésére és ennek megfelelő magatartás . tanúsítására. E határozat ellen emelt törvényességi óvás kifejti, hogy a terhelt önhibájából következett be leittasodása, kezelőorvosa ugyanis a kerékpárbaleset elszenvedése után felhívta a figyelmét az alkoholfogyasztás káros következményeire. Mindezekre tekintettel a terhelt felmentése törvénysértéssel történt. A törvényességi óvásban az önhiba kérdésével kapcsolatosan kifejtetteket az Elnökségi Tanács nem osztotta. Egymagában ugyanis az a körülmény, hogy a terheltet az 1957-ben ért kerékpárbaleset, majd az ennek folytán előállott koponyasérülés és agyzúzódás miatt történt kórházi ápolást követően figyelmeztették arra, hogy a szeszes ital fogyasztásától tartózkodnia kell: nem szolgálhat alapul annak megállapítására, hogy a jelen esetben történt leittasodása önhibából eredt, s ehhez képest a Btk. 22. §-ának a rendelkezését kellene alkalmazni cselekménye elbírálásánál. Az Elnökségi Tanács e vonatkozásban rámutat arra, hogy az önhiba nem azonos a betegségbelátás hiányával. A terhelttől az összes körülmények figyelembevételével sem volt elvárható, hogy az elmebetegséggel egy tekintet alá eső részegségi állapotra készüljön fel, s tisztá40