Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

a vádlottak a sértettet esetleges elgázolásának elkerülése végett az útról levitték, arra kell következtetni, hogy a vádlottak tudatában nem merült fel, hogy a sértett az őt ért bántalmazás eredményeként életét vesztheti, következésképpen szándékuk kizárólag testi sértés okozására irányult. A Legfelsőbb Bíróság e védői érveléssel kapcsolatban a következőkre mutat rá. A tényállásból kitűnően a cselekmény elkövetésekor mindkét vádlott erősen italos állapotban volt. Az önhibából ittas állapotba kerülő bűnelkövetőt pedig a Btk. 22. §-ának rendelkezése folytán olyannak kell tekinteni, mint azt, aki teljes beszámítási képességgel rendelkezik. Ebből következően tehát a cselekmény tárgyi oldala alapján azt kell eldönteni, hogy miként kellene minősíteni a cselekményt az alanyi oldal teljessége esetén (XXVIII. BED). A tényállás szerint a vádlottak lábbal, nagy erővel rúgták, taposták a sértett arcát és fejét. Az elkövetésnek ebből a módjából, és nem utolsósorban a rúgásoknak a koponyaalapot, a homlokcsontot, az orrcsontot, mindkét járomívet, a felső állcsontot betörő erejéből nem is lehet másra következtetni, mint arra, hogy az ilyen magatartást tanúsító a halálos eredmény bekövetkezésével számol. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a vádlottaknál az ilyen eredmény bekövetkezésének fel nem ismerése kizárólag beszámítási képességüknek az ital hatása folytán történt csökkenésére vezethető vissza. Minthogy pedig az önhibából eredő ittasság folytán bekövetkezett korlátozottság a cselekmény minősítésénél figyelembe nem vehető, a Legfelsőbb Bíróság a minősítést támadó és a halált okozó testi sértés megállapítását célzó fellebbezéseket elutasította. (Legf. Bír. Bf. III. 50/1968. sz.) (5816.) 4670. Az ittas állapot előidézésében tanúsított önhiba nem azonos a betegségbelátás hiányával. A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés kísérletében, s ezért halmazati büntetésül 2 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt a bűncselekmény elkövetése napján is fogyasztott italt, majd az esti órákban egy ismerőse lakásán megivott egy liter bort. Ezután hazament, majd szomszédja udvarába tért be, ahol három határőr katona — a jelen ügy sértettjei — borozgattak és énekeltek. A terhelt együtt ivott a katonákkal, s közösen mintegy három liter bort fogyasztottak el. Ezután 21 óra 30 perckor a katonák eltávoztak azzal, hogy szolgálati helyükre mennek, és a terhelt is velük tartott. Az utcán elöl a terhelt és L. M. sértett haladt. Amikor a terhelt háza elé értek, ez elindult annak bejárati ajtaja felé. A terheltben ekkor felötlött a katonákkal szemben táplált ellenszenve, és az elfogyasztott ital hatására, valamint tűrőképességének csökkent voltára is figyelemmel, képtelen volt a katonák közt különbséget tenni. A bosszúállás gondolatától vezetve elővette a 9 cm hosszú pengéjű zsebkését, hirtelen visszafordulva L. M.-hoz lépett, és zsebkésével közepes súlyos erővel, felülről lefelé irányuló döfésszerű szúrást 39