Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tett az utóbbit észrevette, odaszólt, hogy nem hoztak-e részére egy jó cigarettát. Ez felismerte a sértettet, ezért a kerékpárral megállva, nyomban a zsebébe nyúlt, hogy onnan cigarettát vegyen elő. A fiatalkorú észlelve, hogy a társa lemaradt, kerékpárját a földre tette, majd visszament oda, ahol a vádlott-társa és a sértett beszéltek. Itt minden szóváltás és előzmény nélkül a sértettet ököllel erőteljesen arcon ütötte, amitől az elvágódott. A sértett ezt követően felkelt, és futva megindult a föld melletti úton. A fiatalkorú a sértett üldözésével annak kérésére sem hagyott fel. Amikor utolérte, hátulról ököllel újabb erőteljes csapást mért a sértett tarkójára. Az ütéstől a sértett hanyatt vágódott. A vádlott ekkor nagy erővel rugdosni és taposni kezdte a földön fekvő sértett fejét, arcát, orrát. Ez idő alatt vádlott-társa eredeti helyén állt, és végignézte a fiatalkorú tettlegességét, majd ő is odament, és mellettük megállt. A fiatalkorú ezt látva, tettlegességre buzdította barátját a következő szavakkal: ,,mi az, nem mered bántani az öreget, az előbb azt mondotta, hogy kinyírja családjainkat". Ez a közlés teljesen alaptalan volt, mert a sértett ilyen kijelentést soha nem tett. A fentebb jelzett közlés hatására a vádlott-társa a már teljesen védekezésre képtelen sértett arcába vágott ököllel, majd ő is belerúgott a fejébe, és a cipőjének vassal ellátott orrával rá is taposott. Bántalmazás közben hallották, hogy a sértett nyögött és hörgött. Amikor a tettlegesség befejeződött, a fiatalkorú megjegyezte, hogy „nem volt még ennek elég", majd újból megtaposta a vérben hörgő sértettet. Mindezek után a sértettet otthagyták az úton, majd visszamentek kerékpárjukhoz, hogy útjukat folytassák. Néhány méter után a fiatalkorú felvetette, hogy a sértettet be kell vinni az útról a földre, nehogy valamilyen jármű elgázolja. Ezért visszamentek, és a sértettet az útról bevitték a földre. A sértett a burgonyaföldön segítség nélkül maradt, csupán hajnalban találtak rá, amikor már sérüléseibe belehalt. A sértett az őt ért ütlegelés, rugdosás és taposás eredményeként a fején, az arcán, a nyakán nagy mennyiségű vérbeszűrődéses, hámfoszlásos és duzzanatot okozó sérülést szenvedett. Ezenkívül a belvizsgálat a koponyaalap törését, a homlokcsont külső lemezének darabos törését, orrcsonttörést, oldalt mindkét járomív törését és a felső állcsont közepén darabos törést mutatott ki. A halál oka: a koponyacsont-sérüléshez csatlakozó agyrázkódás, agyzúzódás és agybénulás, valamint az orr- és garatüregben keletkezett vérzésből előállott vér-belehelés volt. A sértett a sérülések elszenvedése után kb. 1—2 óra múlva meghalt, életét az időben érkező orvosi segítség is csak aligha mentette volna meg. A megyei bíróság a fenti tényállás alapján a fiatalkorú vádlottat és vádlott-társát társtettesi minőségben, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek, és ezért a fiatalkorú vádlottat 10 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra, a másik vádlottat pedig 8 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A védők a vádlottak cselekményének emberölésként való minősítését sérelmezték. Érvelésük szerint az ítéletből kitűnő abból a tényből, hogy 38