Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

nős, családos férfival és az éjszakát a férfi lakásán töltötte. Ez idegileg nagyon megviselte mindkettőjüket. Fokozta még a vádlott feszült idegállapotát az, hogy a kérdéses férfi felesége botrányos jeleneteket rendezett a házban. Ilyen előzmények után a vádlott május 8-án rokkanttá nyilvánításával kapcsolatos tennivalóit intézte. Ennek során elhatározta, hogy meglátogatja a nagynénjénél lakó leányát is. Útközben megszomjazott, és betért egy italboltba, ahol egy pohár sört rendelt. Az italboltban többen tartózkodtak. Annál az asztalnál, ahol a vádlott állva fogyasztotta a sört, állt az ügy sértettje is. A vádlott nagyfokú rövidlátása miatt nem látta tisztán a körülötte állókat. Az asztalnál tartózkodó sértettben azt a férfit vélte felismerni, aki leányával kapcsolatot létesített. A vádlott és a sértett nem ismerték egymást, a vádlott annyit tudott csak a házban lakó nős férfiről, hogy kb. 35 éves. A vádlott az italboltban mellette álló sértettől megkérdezte, hogy ő nem 35 éves-e. A sértett igennel válaszolt, közben a körülötte állókkal beszélgetett, és nem törődött a vádlottal. A vádlott a sértett közlése után olyan kijelentést tett rá, hogy ő tette tönkre a leányát, továbbá „neked ma meg kell halnod". A sértett nem vette komolyan a vádlott kijelentéseit, annál is inkább, mert a vádlottat nem ismerte, vele soha nem találkozott, és a vádlott ittas ember benyomását keltette. A vádlott ezt követően még egy pohár sört fogyasztott el, majd az italboltból kimenve, az utcán várakozott. Az utcán is, délelőtt lévén, több személy tartózkodott. Néhány perc várakozás után a sértett elhagyta az italboltot, s amikor az utcára lépett, a vádlott — az időközben kinyitott zsebkésével — a sértett felé szúrt, és annak bal mellkasát megsebezte. A vádlottat az utcán tartózkodók lefogták. A sértettet kórházba szállították. A szúrás a bal mellkasfélen hatolt be a sértett testébe, megnyitotta a mellüreget, és ott levegő- és folyadékgyülemet idézett elő. A sérülés életveszélyes volt, június 4-ig állt orvosi kezelés alatt. A fellebbezések folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a vádlott ittassága fokának, valamint beszámíthatósága kérdésében felderítetlennek találta. Az elsőfokú eljárás során adott szakvélemény nem tisztázta teljes részletességgel a vádlott ittasságának fokát. A vélemény kialakításánál számos adatot és körülményt figyelmen kívül hagyott. Ezért szűkebb körű részbizonyítás foganatosítását rendelte el, melynek megfelelően az összes iratot az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságához küldte meg a vádlott beszámíthatósága és ittasságának foka tekintetében levő ellentétek tisztázása és feloldása végett. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága felülvéleményében megállapította, hogy a vádlott cselekményét a patológiás részegsége miatt beszűkült tudatállapotában követte el. A patológiás részegség szükséges jegyei közül egyértelműen bizonyított a tudatzavar, a téves ítéletet eredményező érzékcsalódás, a részleges és később teljessé váló amnesia és a cselekményt követő vegetatív rosszullét, a cselekmény én-idegen volta és a szituációhoz képest inadaequat megvalósítási módja. A kialakult patológiás részegség tudatzavarának 34