Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

Ilyen peradatok mellett az elsőfokú bíróság indokoltan fogadta el a vádlott kellően alátámasztott tényállásait, s így e tényállásrész is iratszerű. A részbizonyítás felvételével kapcsolatos indítvány sem volt teljesíthető. A fellebbezési eljárásban akkor van helye bizonyításfelvételnek, ha az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, vagy az ügy részben nincs kellően felderítve, és a helyes tényállás kis terjedelmű részbizonyítás felvételével megállapítható. Az elsőfokú bíróság azonban az ügyet a legnagyobb gondossággal felderítette. A nyomozati szakban az elmeorvos-szakértőknek az írásban előterjesztett szakvéleménye szerint a rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a vádlottnál a cselekmény elkövetésekor atipusos (patológiás) részegségi állapot zajlott le, mégpedig ennek epileptoid formája. E megállapításra a szakértők abból következtettek, hogy a vádlott koponyasérült; a cselekménye indokolatlan, az előzményekkel össze nem függő s az elkövető személyiségétől idegen indulati reakció; a cselekményt követően a vádlott hazament, és nyugodtan aludt (terminális alvás); hiányoztak a súlyosabb fokú típusos részegség tünetei: az agresszív magatartás-zavar minden átmenet és előzmény nélkül robbant ki; a vádlott téves eszméket hangoztatott. Az aránylag kevés alkoholtól kirobbant súlyos tudatzavar szintén psychopathologikus reactio mellett szól. De arra utal az emlékezéskiesés és a cselekménnyel kapcsolatos érzelmi vacuum. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától ugyancsak a nyomozati szakban beszerzett és részletesen indokolt felülvéleménye szerint is a vádlott részegsége nem volt típusos, ám — mert nem állapítható meg egyértelműen az ún. patológiás részegség egyik klasszikusan ismert formája sem — feltétlenül és bizonyosan csupán az atipusos átmeneti forma véleményezhető. A vádlott ittas állapota közelebb állott a patológiás részegséghez, mint a típusoshoz. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága is utalt felülvéleményében az orvosszakértők által is megállapított tünetekre. Az elsőfokú bíróság figyelemmel arra, hogy a vádlott ellen egy ízben már botrányos viselkedése miatt szabálysértési eljárás is volt folyamatban, s a honvédségnél is ittas állapotban féktelen engedetlenséget tanúsított, továbbá azért, mert a patológiás részegség majdnem összes ismérve felismerhető a magatartásában — a rendelkezésre álló szakvéleményeket a bizonyítékok láncolatában gondosan mérlegelve jutott arra az álláspontra, hogy a tényállás megállapításánál nem a Bizottság felülvéleményét, hanem az elmeorvos-szakértők szakvéleményét fogadta el, és azt állapította meg, hogy a vádlott állapotánál fogva nem volt képes cselekménye társadalomveszélyes következményeit felismerni és e felismerésnek megfelelően cselekedni. A tényállást tehát — az ügy lényegét tekintve — a bizonyítékok gondos mérlegelése alapján hiánytalanul állapította meg, s a felülvéleményre tett szakértői észrevételek, nyilatkozatok megismételt felülvéleményezésére a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem volt szükség. 32