Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

finak pedig 5—6 lépésről feléje tartva a zsebkését, ugyancsak azt mondta, hogy ő Napóleon. Megkérdezte a sorban állóktól, miért állnak sorba, s amikor azok rákiabáltak, nvitott zsebkéssel a kezében elszaladt. Ezután a vádlott hajnali 2 órakor a hazafelé tartó F. L.-né 57 éves sértett mellé érve, ismét azt mondotta, hogy ő Napóleon, miközben nyitott zsebkését a kezében tartotta, majd kijelentette: „neked most meg kell dögölni". Ebben a pillanatban már szúrt is a zsebkésével, és gyors egymásutánban a sértettet kétszer mellbe szúrta, egyszer pedig a bal felkarján, s amikor megfordult, még a hátán is megszúrta. A szúrások után a vádlott szó nélkül eltávozott; hazament a munkásszállásra, ott lefeküdt. Később a rendőrök keltették fel. A vádlott az eszpresszóból történt távozásától a felkeltéséig történtekre nem emlékezett. A cselekmény elkövetésekor kóros részegség állapotában volt, ennélfogva képtelen volt a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére. Az elsőfokú bíróság a vádlottat az emberölés kísérlete miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezési óvást jelentett be a vádlott felmentése miatt, elítéltetése végett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megsértése nélkül járt ugyan el, ítélete azonban részben megalapozatlan, részben hiányos, a tényállás pedig iratellenes megállapításokat tartalmaz. Érvelése szerint a bíróság az iratok tartalmával ellentétesen állapította meg, hogy a vádlotton évekkel ezelőtt nagyobb mérvű italozások során rendszerint dühöngés, indulatkitörés, a személyétől teljesen idegen megnyilvánulás jelentkezett. Indítványozta továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának az elsőfokú bíróság ítéletének a meghozatala után beszerzett konzultatív felülvéleményét a Be. 248. §-ának (1) bekezdése alapján foganatosítandó kis terjedelmű részbizonyítás keretében a fellebbezési tárgyaláson ismertesse. Alaptalan annak vitatása, hogy a vádlotton évekkel ezelőtti, nagyobb mérvű italozások során rendszerint dühöngés, indulatkitörés és a személyétől teljesen idegen megnyilvánulások jelentkeztek. A vádlott tárgyalási vallomása szerint ugyanis katona korában, amikor 8—10 korsó sört elfogyasztott, fékezhetetlenül viselkedett, dühöngés fogta el, s nem hallgatott a figyelmeztetésre. A Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Főcsoportfőnöksége által adott szakvélemény szerint a vádlottnál általános jelenség volt, hogy ital fogyasztása esetén nem hallgatott az intő szóra, és sem társai, sem parancsnokai nem tudták szép szóval engedelmességre bírni. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott a vádlott, amikor az elmeorvosszakértők meghallgatták, s előadta azt is, hogy a részegség állapotában tanúsított dühöngő viselkedésére másnap nem emlékezett. Katonatársai mondták neki, hogy ha ismét lerészegedik, egy üres szobába fogják bezárni, míg kidühöngi magát, mert másképp nem lehet vele bánni. Az ilyen dühöngéssel párosult lerészegedések után napokig igen szégyellte magát s ez tartotta hónapokig vissza az ivástól. 31