Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tette, bűnösségét — az erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt indított eljárás megszüntetése mellett — ebben a bűntettben állapította meg, s vele szemben ezért szabott ki büntetést. A testi sértés ilyen minősítését illetően álláspontját azzal indokolta, hogy a terhelt — annak tudatában, hogy a sértett terhes — őt ököllel többször kitartóan bántalmazta, gyomorszájon ütötte, s így a súlyosabb sérülés okozásába belenyugodva cselekedett. Közömbösnek tartotta ebből a szempontból azt, hogy a tárgyaláson felmerült adatok szerint a sértett nem is volt terhes. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot tévesnek találta. Figyelemmel ugyanis a puszta kézzel — még ha ököllel is — történt s az orvosszakértői vélemény szerint közepes erejű ütlegelésre, nincs elegendő adat annak a következtetésnek a levonására, hogy a terhelt szándéka — akár eshetőleg is — súlyos testi sérülés okozására irányult. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság foglalt el helyes álláspontot. Minthogy azonban az erőszakos nemi közösülés kísérlete kapcsán okozott könnyű testi sértés az állandó bírósági gyakorlat szerint beolvad az első helyen említett súlyosabb bűntettbe (BJD 2617., 2620.), annak halmazatban való megállapítására nem kerülhet sor. Következésképpen az elsőfokú ítéletnek a könnyű testi sértés, a másodfokú ítéletnek pedig az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés kísérletét megállapító rendelkezése ugyancsak törvénysértő. Ennek megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság az ítéletnek ezt a rendelkezését hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. B. törv. III. 660/1968. sz.) (5976.) 4633. A kísérlet elkövetésénél használt eszköz alkalmas vagy alkalmatlan voltát nem elvontan, hanem mindenkor a konkrét elkövetésre vonatkoztatva kell eldönteni. A terhelt a rendszeresen italozó és családjával szemben durva férjével kötött házasságát három esetben is fel akarta bontani, e perek azonban megszüntetéssel fejeződtek be, mert a tárgyaláson a felek nem jelentek meg. Házaséletük e körülményei a terheltet annyira megviselték, hogy 1967 február havától ideggyengesége miatt állandó orvosi kezelésre szorult. A vádbeli napon a déli órákban ismét erősen ittas állapotban érkezett haza a sértett férj. Hazatérve ezúttal nem bántalmazta a terheltet, de megfenyegette, hogy „mától kezdve még kutyább leszek, mint eddig voltam, mindennap fogok inni; vagy megszokod, vagy megdöglesz". Ezután a kisszobában lefeküdt és elaludt. A terhelt ezt követően elkeseredésében elhatározta, hogy férjét gázzal megöli. Elhatározásának megfelelően kb. 13.30—14 óra között a fürdőszoba és a kisszoba közötti ajtót kinyitotta, majd a fürdőszobában levő 10 literes gáz-vízmelegítő gázelzáró csapját és a vízcsapot kinyitotta, a gázt azonban nem gyújtotta meg. A kisszobából a nagyszobába vezető ajtót, valamint a fürdőszobának az előszobába nyíló ajtaját bezárta, miáltal a fürdőszobának és a kisszobának zárt közös légtere lett, ő maga pedig a lakást elhagyta. Amikor 16 óra után a rendőrség kiszállt a helyszínre, a sértettet alva találták, gázmérgezést nem szenvedett. Ez azért nem következett be, 22