Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

mert a kéménybe kötött gáz-vízmelegítő deflektorán át a kiömlő nyersgáz a jó huzatú kéményen keresztül eltávozott. Amennyiben azonban ez a szerkezet nem működött volna, továbbá ha a kéménynek nem lett volna ilyen jó huzata, vagy pedig más légköri viszonyok miatt ellenhuzat jött volna létre: akkor az adott idő alatt annyi gáz ömlött volna ki, amely a szénmonoxid-mérgezés folytán a sértett halálát idézte volna elő. A Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezés elbírálása során a Be. 248. §-ának (1) bekezdése értelmében elrendelt részbizonyítás alapján a tényállást a következőkkel helyesbítette: a gáz-vízmelegítő bojler rendeltetésszerű működése esetén az égéstermékek a kéménybe távoznak; a kéménybe távozik a nyersgáz az esetben is, ha a gáz- és vízcsap kinyitásával egyidejűleg a gyújtólángot nem gyújtják meg. A gáz visszaáramlása a helyiségbe csak különösen rossz légáramlási viszonyok között fordulhat elő, ez azonban rendkívüli eset. Elvileg lehetséges visszaáramlás rossz huzatú kémény esetében is, rossz huzatú kéménybe azonban gázkészüléket nem kötnek be, és a kémények állapotát a Gázművek rendszeresen ellenőrzi. Jó huzatú kéménynél pedig kizárt, hogy visszaáramlás következtében szénmonoxiddal megteljék a helyiség. Következésképpen az automata gáz-vízmelegítő víz- és gázcsapjának kinyitása és a gyújtóláng meg nem gyújtása alkalmával a berendezés működési elveinél fogva gázmérgezés nem idézhető elő. Az ekként helyesbített tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt a férje megölését alkalmatlan eszközzel kísérelte meg, és így a Btk. 10. §-ának (2) bekezdését alkalmazva, a terhelttel szemben az emberölés kísérlete miatt indított büntetőeljárást megszüntette. A Legfelsőbb Bíróság jogerős határozata ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a terhelt cselekményét nem alkalmatlan eszközzel, hanem csupán alkalmatlan módon követte el, amely utóbbira azonban a Btk. 10. §-a (2) bekezdésének alkalmazása nem terjeszthető ki. Az Elnökségi Tanács nem osztotta a törvényességi óvásban kifejtett ezt a felfogást. A helyesbített tényállás alapulvételével a Legfelsőbb Bíróság helytálló indokokkal fejtette ki és állapította meg, hogy a terhelt alkalmatlan eszközzel kísérelte meg az emberölés elkövetését. A Btk. 10. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követték el, a büntetést korlátlanul enyhíteni, vagy a büntetés kiszabását mellőzni is lehet. A törvény és az annak alapján kifejlődött ítélkezési gyakorlat nem tesz különbséget az eszköznek a jogirodalomban ismert abszolút és relatív alkalmatlansága között. Azt a kérdést pedig, hogy a kísérlet elkövetésénél használt eszköz alkalmatlan-e vagy sem, nem elvontan, hanem mindenkor a konkrét elkövetésre vonatkoztatva kell eldönteni. Ha tehát az adott körülmények között, illetve feltételek mellett az eszköz nem volt alkalmas a szándékolt eredmény előidézésére, az eszközt akkor is alkalmatlannak kell minősíteni, ha más adottságok, eltérő feltételek mel23